Tegnap, az Egyesült Államokban megjelent Dave Filoni legújabb animációs Star Wars sorozata, az Ellenállás.

Az első rész (Az újonc), egy dupla hosszúságú epizód volt, és teljesen korrekt módon elvégezte a feladatát; bemutatta a sorozat alapkoncepcióját. Az alábbiakban a történetéről írt rövid összefoglalóm, és a személyes véleményem olvasható:

Kazuda Xiono, a tehetséges és fiatal X-szárnyú pilóta, egy sikeres küldetésével felkelti Poe Dameron figyelmét. A férfi felajánlja neki, hogy csatlakozzon az Ellenálláshoz, és Kaz, aki szenátorok gyermekeként az egész addigi életét úgy kellett élje, ahogy a szülei megszabták neki, habozás nélkül el is fogadja a lehetőséget. Poe elküldi őt egy peremvidéki töltőállomásra, a Colossusra, ahol titokban az Első Rend beépített emberei után kell kémkedjen, miközben fedőtevékenységként, a férfi régi barátjánál, az ex-Lázadó Yeagernél végez szerelői munkákat. Kaz hamar összebarátkozik az egyik szerelő-társával, Neekuval, a jó szándékú Niktóval, aki mindent szó szerint ért. Egy félreértés folytán a főhősünk kénytelen részt venni egy életveszélyes versenyen, ami végül valóban majdnem az életébe kerül. Mindenesetre a nevét elég gyorsan megismerik a Colossuson, és kiderül, hogy nem mindenki olyan barátságos, mint Neeku.

Nos, nem túl meglepő módon, az Ellenállás egy elég gyerekes sorozat. Már rengeteget hangoztattam, hogy szerintem ez nem kéne annyira zavaró legyen, és hogy az első előzetesek negatív fogadtatása eléggé túl volt reagálva. A legfőbb érvem ellene jelenleg is az, hogy egy gyerekes sorozat semmit nem vesz el a többi produkció értékéből, illetve komolyságából, és, ha már mi, idősebb generációk, annyi felnőttes tartalmat kapunk, akkor egyszer-egyszer miért ne készülhetne valami a gyerekeknek is. Ami azt illeti szerintem erre még a Disney is megpróbálta felhívni a figyelmet (vagy legalábbis megnyugtatni a kedélyeket) azzal, hogy az Ellenállás premiere előtt, néhány nappal, jó pár részlettel megdobott minket A Mandalore-iról.

Ahogyan már említettem, az első epizód, az alapszituáció felvázolására volt hivatott, és azt rendesen meg is tette (talán még, a sok szempontból hasonló Lázadóknál is jobban). Ami azt illeti, már megjelent a második, és a harmadik rész is, de gyakorlatilag azon kívül, hogy kicsit tovább bővítették a fogalmunkat arról, hogy miről is fog szólni az első évad, nem igazán történt bennük semmi. Tulajdonképpen a második rész annyira felejthető volt, hogy néhány órára, minden igyekezetem ellenére konkrétan elfelejtettem, hogy mi történt benne. Valószínűleg a Lázadókhoz hasonlóan, a sorozat elkövetkező fél évada, tele lesz hasonlóan "nyugis", komolytalan töltelékepizódokkal, és majd csak a második felében kezdenek el felpörögni az események. Aztán pedig minden egyes évaddal, illetve a fiatal nézők növekedésével párhuzamosan, egyre nagyobb szabású, és egyre komolyabb lesz a történet, ahogyan azt Filoni sorozataitól megszokhattuk (legalábbis én úgy gondolom – és remélem –, hogy most is ez lesz a helyzet).

Mindenesetre, ahogy írtam, a sorozat elég gyerekes. Ez leginkább a karakterek jellemében, és a bugyuta humorban mutatkozik meg. Mégis, szerencsére vannak jó pillanatai; a nézése közben jó néhányszor el tudtam nevetni magam, és egy-két karakter is kezd érdekelni. A sorozat elég sokszínűnek tűnik, így valószínűleg a legtöbben találhatnak benne valamit, ami már most megtetszik nekik, és ami miatt úgy érzik érdemes addig nézniük, amíg izgalmasabb nem lesz. Számomra például (a promóciós videóknak köszönhetően) az Ász pilóták, illetve a Nikto karakter, Neeku azok. A pilóták között van néhány elég érdekes személyiség, és egyébként a repülés terén sem utolsó a sorozat. Azonban sajnos ezekből még nem láttunk eleget ahhoz, hogy meg tudjam ítélni, valóban érdekesek-e. Neeku viszont sokkal többet szerepelt. Ő az Ellenállás legfőbb humorforrása, és a poénjai között egyaránt vannak elég bugyuta, és valóban humoros darabok is. Ugyanakkor amiért valóban szimpatikus az a baráti odaadása és az állandó optimizmusa. Azért belőle se láttunk még igazán eleget ahhoz, hogy biztosra menjek, de egyelőre egész jó előérzetem van vele kapcsolatban.

A főszereplő, Kaz, (aki rengeteg szempontból hasonlít a fiatal Ezrára) már sokkal nehezebb kérdés. Egyelőre még csak keresi önmagát, illetve a helyét a Colossuson, és szinte mindent rosszul csinál. Elég nehéz azt nézni ahogyan minden egyes epizódban elszúr valamit, aztán a végén megtanulja a tanulságot [lehet ezt szebben mondani?]. Igaz, egy gyereksorozat főszereplőjének végül is általában ez a dolga... Mindenesetre azért vele kapcsolatban is azt remélem, hogy, – ahogyan Ezra is tette a Lázadókban –, lassacskán ő is kinövi majd ezt az állapotát. A megkomolyodását szerintem nagyban elősegíti majd az is, hogy, amikor a történet elér Az ébredő Erő eseményeiig (mert szerintem el fog) akkor valószínűleg a Hosnian Prime-on tartózkodó szüleit (akiknek egyébként egész kíváncsi vagyok a személyazonosságára. Az első rész azt sejteti, hogy ez legalább akkora rejtély lesz, mint az Első Rend beépített emberének kiléte) fel fogja robbantani a Starkiller bázis.

Szeretnék kitérni még valamire, ami meglepett, de nagyon kellemesen; az Ellenállásban remekül "egyben van tartva a kánon". Számomra az ilyesmi mindig is nagyon fontos volt a Star Warsban. Ez egy nagy galaxis, ami állandóan tud újdonságokat mutatni, de néha már furcsának érzi az ember, hogy egy-két dolog (mint például egy teljes faj) mindössze egyszer bukkan fel az egészben. Gondolok itt mondjuk a nautolanokra, akiknek (ha jól emlékszem), a filmekben és a sorozatokban mostanáig összesen egyetlen képviselőjével találkoztunk, Kit Fisto Jedi Mesterrel. Az Ellenállás ilyen téren egyszerűen remekel; a Skywalker saga mindhárom érájából (igen, az előzményekből is) felbukkannak benne fajok, droidok, járművek, sőt még hangeffektek és szinkronhangok is. Mindemellett pedig nem mulaszt el újat mutatni sem.

Aki régóta követi az oldalam, az tudja, hogy én mindig is az Ellenállás alaptalan szidása ellen kardoskodtam. Ez a legjobban talán pont engem lepett meg, ugyanis annak idején a Lázadókat a lehető legkomolyabb módon utáltam. Persze azóta változtak a körülmények és én magam is, de ez az új sorozat rengeteg tekintetben ugyan olyan, mint a Lázadók első évada volt. Szóval egyelőre azt tudnám mondani, hogy az Ellenállás a fiatalabbaknak valószínűleg nagyon fog tetszeni, az idősebbek pedig remélhetőleg tudnak majd benne találni valamit, amin jól el tudnak szórakozni, amíg komolyabbá nem válik a stílusa. A többit meg majd meglátjuk akkor...