Az alábbiakban a fontosabb eseményekről készített rövid összefoglalóm, és a személyes véleményem olvasható A klónok háborúja sorozat Padmé és Ahsoka című történetéről (3x07; 3x10; 3x11; 2x15).

Mivel a legtöbben valószínűleg már láttátok A klónok háborúját, (vagy, ha nem, akkor is gyorsan be tudjátok pótolni néhány epizódját, hogy ne kelljen aggódnotok a spoilerek miatt) a történet (kánon szempontjából) fontosabb eseményeinek rövid összefoglalójával fogunk kezdeni, és azt követi majd a személyes ajánlóm, illetve véleményem.

A történet (kánon szempontjából) fontosabb eseményeinek spoileres összefoglalója:

Első epizód (3x07 – Merénylet):

Az első epizódban Ahsokának látomása támad arról, hogy Amidala szenátornak súlyos veszélyben forog az élete. Mivel a szenátor fontos diplomáciai küldetésre kell menjen az Alderaanra, a fiatal Jedi úgy dönt, hogy ha már megállítani nem tudja, legalább elkíséri a bolygóra, hogy ott megvédhesse őt. Az Alderaanon kiderül, hogy Aurra Sing mégse halt meg egy korábbi epizódban látható zuhanásban, és, hogy ő akar Padmé életére törni. Ahsoka elfogja a fejvadászt, és megtudja tőle, hogy Ziro, a hutt bérelte fel őt a börtönből, hogy bosszút álljon a szenátoron, aki odajuttatta őt.

Második epizód (3x10 – Hősök mindkét oldalon):

A Szenátus további kölcsönöket szeretne felvenni, hogy újabb klónkatonákat rendelhessen magának. Padmé úgy gondolja, hogy ettől csak még jobban elhúzódik majd a háború, ezért úgy dönt, hogy meglátogatja egy régi barátját, a szeparatista politikust, Mina Bonterit, és rajta keresztül megpróbál béketárgyalásokat kezdeményezni a szakadárokkal. Az útra elkíséri őt Ahsoka is, aki megismerkedik Mina fiával, Lux Bonterivel, és rájön, hogy egyaránt állhatnak egy háború mindkét oldalán jó és rossz emberek is. Dooku gróf megtudja, hogy Amidala szenátor mire készül, így titokban meggyilkoltatja Mina Bonterit, és egy merényletet hajt végre a Coruscanton is, aminek hatására az ott ülésező politikusok rögtön úgy döntenek, hogy béketárgyalásokról szó sem lehet.

Harmadik epizód (3x11 – A béke keresése):

A Szenátus továbbra is arról szeretne szavazni, hogy felvegyen-e kölcsönöket, és gyártson-e újabb klónkatonákat. Padmé és Bail Organa ellenzik az indítványt, és igyekeznek támogatókat gyűjteni maguknak. A "kampánykörútjuk" során Dooku gróf titokban megtámadtatja őket, és Bail annyira megsérül, hogy nem képes beszédet mondani a szavazás előtt, így a feladat Padméra hárul. Amidala szenátor remek beszédet mond, és úgy tűnik, hogy végre valóban csatlakozni fog a szenátorok többsége az ügyükhöz.

Negyedik epizód (2x15 – Gyilkosságok a szenátusban):

Padmé újabb beszédet mond a Szenátusban, és a társaival arra számít, hogy meg fogják nyerni a szavazást. Az egyik közeli barátját, Onaconda Farrt azonban meggyilkolják, így ő és Bail nem tudnak a politikára koncentrálni, amíg személyesen ki nem nyomozzák, hogy ki követte el a tettet. Rájönnek, hogy a gyilkos Onaconda segédje volt, aki bosszúból cselekedett, amiért a politikus annak idején nem tudta megakadályozni a népe szenvedését. Az igazság tehát végül utoléri a tettest, ám mindeközben a Szenátusban végül megszavazzák az újabb klónkatonák legyártását.

Személyes véleményem és ajánlóm:

A mai történet középpontjában ismét csak a politika áll, ám az epizódjaiban felfedezhetőek olyan érdekes párhuzamok, illetve izgalmas mellékszálak is, amelyek egészen szórakoztatóvá teszik, az egyébként első pillantásra unalmasnak tűnő kalandokat.

A történet első epizódja, és a frissen megjelent Mester és tanítványa regény között érdekes párhuzam – vagy még inkább ellentét – fedezhető fel. Az említett könyvben Qui-Gonnak látomásai támadnak egy közelgő eseményről, ám még tapasztalt, megbízható Jedi létére sem veszi őt komolyan a Tanács. Ehhez képest az aktuális epizódban Ahsokának, a relatíve tapasztalatlan, fiatal padawannak rögtön fenntartások nélkül megbíznak a látomásában... Talán a Kiválasztott megtalálása ilyen nagy hatással volt a mesterek hitére? Annyi mindenesetre bizonyos, hogy Ahsoka látomásait mindenki teljesen komolyan veszi, még annak ellenére is, hogy sokáig rengeteg minden ellenük szól. Ettől a kis logikai bukfenctől eltekintve viszont, maga az epizód egészen szórakoztató.

A történet második epizódja szintén szorosan hozzákapcsolódik egy frissen megjelent regényhez, a Királynő árnyékához. Mindkettőben fontos szerepet játszik Mina Bonteri (és, habár a két forrás nem teljesen egyezik meg Padmé és az ő kapcsolatának eredetét illetően) a nő karaktere kifejezetten izgalmas. Rajta, illetve a fián keresztül Ahsoka, és mi is megláthatjuk, hogy a háború egyáltalán nem fekete fehér, és, hogy egyaránt állnak jó és rossz emberek is mindkét oldalán. Maga az epizód egyébként kifejezetten újszerű és szórakoztató. Nem mehetünk el szó nélkül amellett se, hogy végre megkapja benne az új (mérföldekkel jobb) megjelenését Ahsoka és Anakin, a klónokatonák ellenben még mindig a régi páncélzataikat hordják. A Jedik ezen, néhány résszel hamarabbi "átállítására" nyilván azért volt szükség, mert az epizódban Ahsoka és Lux között elkezdett kialakulni egy szerelmi szál, és az valószínűleg nem lett volna olyan szerencsés, ha a togruta még ekkor is olyan fiatal kisgyereknek tűnik, mint a sorozat korábbi részeiben.

A történet harmadik epizódjában már nem szerepel Ahsoka, viszont előtérbe kerül a politizálás, ami jelentősen csökkenti a rész élvezeti értékét. Ugyan a politika itt-ott meg van fűszerezve némi akcióval, ám ez nem változtat azon, hogy az epizód összességében elég unalmas. Mindössze talán azt volt csak izgalmas látni benne, hogy Bail Organának, mint az Alderaan szenátorának, mennyivel nagyobb tekintélye és befolyása van, mint Padménak, a Naboo szenátoraként.

A történet negyedik epizódjában bemutatkozik Tan Divo, a Köztársaság nyomozója, akire mindig is úgy emlékeztem vissza, mint egy kifejezetten idegesítő, mitugrász alakra, ám ezúttal kellemeset kellett, hogy csalódjak benne. Talán a túlzottan sok politikai töltetű epizód teszi, de az ahogy Divo sorozatosan kiosztja és kifigurázza a minden lében kanál Padméékat (még akkor is, ha a nyomozás szempontjából ők valójában sokkal kompetensebbek nála) határozottan humorosnak hat. Az epizódban egyébként ügyesen meg van oldva, hogy a szavazás elvesztése nem érződik akkora veszteségnek, mivel a története fő fókuszában végig a nyomozás állt, amit viszont sikeresen "meg is nyernek" a főszereplőink.

A mai történet összességében tehát ismét csak erősen politika-központú, ami valószínűleg A klónok háborúja egyik legunalmasabb aspektusa. Ennek ellenére, szerencsére a legtöbb epizódjában lehet olyan kiegészítő tartalmakat találni, amik egészen megnövelik az élvezeti értékét, így én például személy szerint jól szórakoztam a megtekintése közben.

Azonban ennyi volt A klónok háborúja erre a hétre. Legközelebb a Ziro, a hutt című történettel fogjuk folytatni. Addig is; ide kattintva megtekinthetitek a kánon-sorozatok időrendbeli sorrendjét, illetve a, már feldolgozott epizódokat.