Az alábbiakban a személyes véleményem, és a fontosabb eseményekről készített rövid összefoglalóm olvasható az Alexander Freed által írt Battlefront - Alkony század regényről.
Azok kedvéért, akiknek időközben kedve támadna a könyv elolvasásához; a spoilermentes fülszöveggel és a személyes ajánlómmal fogjuk kezdeni, nehogy véletlenül lelőjem valakinek a csavarokat, és csak ezeket követi majd a történet (kánon szempontjából) fontosabb eseményeinek spoileres összefoglalója.
Fülszöveg:
"Vad polgárháború dúl a Galaxisban. A Középső Gyűrű világain birodalmi rohamosztagosok légiói küzdenek, hogy eltapossák az ellenállás utolsó lángjait is. A Lázadók Szövetségének alakulatai kemény harcok árán mélyen benyomultak a Birodalom területeire, ám egy napon a főparancsnokság elrendeli a visszavonulást. Az Alkony század eddig sorra vívta a véres, kimerítő harcokat, és most az utóvéd hálátlan feladata jut neki.
Ám egy titokzatos szövetséges váratlan felbukkanása alapjaiban változtatja meg a helyzetet, és a Szövetség lehetőséget kap arra, hogy a visszavonulást ellentámadássá változtassa. Az Alkony század halálosan fáradt, de mindenre elszánt harcosai rendezik soraikat, és felkészülnek, hogy megvívjanak még egy nagy csatát, ami eldöntheti a háború sorsát – a Birodalom katonai gépezetének szívében."
Személyes véleményem és ajánlóm:
Az Alkony század regénye kifejezetten ellentétes érzéseket váltott ki belőlem. Ahogy olvastam folyamatosan változott róla a véleményem, és az a helyzet, hogy utólag se vagyok biztos abban, hogy mit gondoljak róla.
A könyvről nem sok jót hallottam mielőtt belekezdtem volna az olvasásába, így nem is indultam neki nagy elvárásokkal. Az első fejezetekben viszont hihetetlenül pozitívat csalódtam. Egy olyan sötét, realisztikus háborút tárult elém a Star Wars univerzumából, ami még a Zsivány Egyest is lekörözte (én pedig kifejezetten szeretem az ilyesmit). Aztán ahogy telt az idő, a történet folyamatosan újabb és újabb fordulatokat vett, amíg végül már fogalmam se volt róla, hogy tart-e egyáltalán valahová. Folyamatosan azon kaptam magam, hogy elkalandozom, sőt elalszom az olvasása közben, (amivel a vonatútjaimon szereztem néhány megmosolyogni való pillanatot az utastársaimnak), és nagyjából egy hét után kénytelen voltam beismerni magamnak, hogy borzasztóan unom a regényt.
Ahogyan én látom, ennek az unalomnak két fő oka volt: egyrészt a teljesen felesleges, céltalan mellékszálak, másrészt pedig a történet eltúlzott terjedelme. Már korábban is megjegyeztem, hogy a regény milyen erősen indít, és ehhez továbbra is tartom magam, ám a rengeteg fejezet közben valahol félúton én is és az író is elveszíthettük a lendületünket. A történetben először feltűnő – egyébként remek – karaktereket nem tudtam annyira megkedvelni, hogy ilyen sokáig le tudjanak kötni. Tehát összességében a legnagyobb problémám egyértelműen a könyv hosszúságával volt.
Viszont természetesen nem egy pozitívum is akad azért a regényben. Ahogy már említettem a realisztikus, sötét, háborús jelenetek kifejezetten fantasztikusak benne, a főszereplőnk karaktere pedig egy szokatlan, üdítően egyedi helyzetben van. Namir egy igazi profi háborús veterán, olyasvalaki, aki már több száz csatát megjárt, és szinte semmitől se riad vissza. A legtöbb történetben az ilyen karaktereké a mentor szerepe, a főszereplőjük pedig inkább olyan, mint a regény tapasztalatlan újonca, Roach. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani ezt a helyzetet, mint ha a Zsivány Egyes főszereplője Saw Gerrera lett volna. Természetesen nem véletlen, hogy a legtöbb regényben nem látunk ilyesmit, hiszen ilyen helyzetben a főszereplőnek nincs igazán lehetősége karakterfejlődésre, ugyanakkor az Alkony század írója, Alexander Freed ezt a problémát remekül áthidalja, és Namirnak is bőven akad mit megtanulnia a kalandjai során.
Összességében tehát azt tudnám mondani, hogy a Battlefront - Alkony század kifejezetten tetszett volna, ha mondjuk csak fele ilyen hosszú lett volna. A helyzet viszont nem ez volt, szóval a könyv második felére rendesen eluntam magam, így az összképem is elég felemás lett róla. A regényt azoknak tudnám ajánlani, akik szeretik a háborús Star Wars-történeteket.
A történet (kánon szempontjából) fontosabb eseményeinek spoileres összefoglalója:
A történet elején a lázadó Alkony század megkezdi a kivonulást a Középső Gyűrűből. Az egyik bolygón megmentenek és maguk közé fogadnak egy magas rangú, áruló birodalmi tisztviselőt, Everi Chalist, aki rengeteg hasznos információt oszt meg velük az ellenségük azon titkairól, amelyek segítenek nekik a visszavonulásban. Amikor már biztonságban eljutnak a mélyűrbe, a század elkezdi kijavítgatni az ütközetek során megtépázott hajóját, a parancsnoka, Veszett, pedig elutazik a Hothra Chalisszel, és a főszereplővel Namirral, hogy ott a tisztikarral megtervezzék a következő lépéseiket a háborúban.
A Hoth-t azonban támadás éri, és Veszett meghal. Namir és Chalis még Darth Vaderrel is szembekerülnek, amit épp, hogy csak túlélnek, ám végül nagy nehezen sikerül elmenekülniük a bolygóról. Eközben az Uralkodó Chalis után küldi a leghűségesebb ifjú szolgáját, Verge prelátust. A prelátus Chalis egyik régi ismerősével, Taborral sikeresen rajta is üt az Alkony század mélyűrben állomásozó hajóján, abban a hiszemben, hogy az áruló tisztviselő is rajta tartózkodik, ám a századnak végül sikerül megszökne az orra elől.
Az Alkony század egy félreeső bolygón bevárja Namirt és Chalist, majd, amikor megtudják, hogy Veszett meghalt, Namirt választják meg az új parancsnokuknak. Mivel a lázadók tisztikara a Hothon széthullott, az újdonsült parancsnok kénytelen Chalis segítségére támaszkodva kieszelni egy független haditervet a százada számára. E szerint az Alkony katonái villámgyorsan rajtaütnek majd egy sor fontos bolygóján a Birodalomnak, végül pedig lerombolják az egyik központi hajógyárukat, a korábban megtámadt világoknak segítséget küldő, és így védelem nélkül maradt Kuat bolygón.
A terv kivitelezése remekül is halad, egészen addig, amíg a Sullusti rajtaütésük közben meg nem támadja őket Verge prelátus. Az Alkony század csapdába esik a bolygó egyik gyárában, ám Namirnak sikerül felvennie a kapcsolatot egy helyi város ellenálló sejtjének vezetőjével, Nien Nunbbal. Amíg távol van, Chalis a tudta nélkül átveszi tőle a század parancsnokságát, és amikor visszatér megpróbálja őt megölni, ám a katonáinak köszönhetően Namir megmenekül, Chalist pedig bebörtönözik. Namir előáll egy új tervvel, amely szerint a század ottmarad majd a Sulluston és felszabadítja a sanyargatott sorsú bolygót a birodalmi elnyomás alól. Ez már az embereinek is sokkal jobban tetszik, mint a Kuati gyár megsemmisítésére kitervelt öngyilkos akciójuk, és a század sikeresen fel is szabadítja a Sullustot.
A csata közben Chalis megszökik a fogságából, és valahogy sikerül feljutnia Verge prelátus csillagrombolójára. Odafent szabotálja a hajót, ám a prelátust ez nem érdekli, és kész lenne feláldozni a teljes legénységét a győzelem érdekében. Tabor ezt nem hagyhatja, így végez a prelátussal, majd elengedi Chalist, hogy a jelentésében később a nőre foghassa a gyilkosságot. Tabor végül visszavonulót fúj, és a legénysége megóvása érdekében hagyja, hogy a lázadók elfoglalják a Sullustot.
Ide kattintva megtekinthetitek a kánon-regények időrendbeli sorrendjét, illetve a, már feldolgozott könyveket.
