Ez a cikk SPOILEREKET tartalmaz!
Nos, mi is láttuk a 'Solót', és, ugyan már megírtuk nektek az "óvatoskodó" spoilermentes véleményünket (amelyet itt olvashattok), úgy éreztük ideje, - hiszen már közel egy hete emésztgetjük az élményt -, megosztanunk az álláspontunkat a film izgalmasabb, és érdekesebb kérdéseivel kapcsolatban is.

Kezdjük is a legmeghatározóbb pillanattal, Darth Maul kameójával. Rengeteg véleményt hallottunk már erről, és úgy általában ki merjük jelenteni, hogy az emberek legnagyobb része szerint ez remekül működött. Azonban azok, akik nem élvezték a jelenetet szinte kivétel nélkül nem látták a Klónok Háborúját (az animációs sorozatot, amiben "felélesztik" a karaktert) sem. Természetesen teljesen érthető is az elégedetlenségük; ha az ember csak a filmeket látta egyrészt teljesen össze lehet zavarodva, másrészt úgy érezheti, Obi-Wan első epizód béli győzelme semmissé vált. "Meg amúgy is: Maul ugyan elég menő, de mit tett le az asztalra?"
Nekünk azonban nagyon bejött a jelenet és vizsgáljuk is meg, hogy miért! Mióta a Klónok Háborúja sorozatban először megpillantottuk a Sithet kivétel nélkül remek történeteket szőttek köré. Az elhatárolódása a a Birodalomtól, a Köztársaságtól és a rendjétől, az alvilági vezérként bizonyított tehetsége, illetve a Mandalore-i történetei mind-mind lebilincselőek voltak. Nemrég maguk az írók is elmagyarázták, hogyan jutottak el a karakter beemelésének döntéséig, (az erről szóló cikkünket itt olvashatjátok). Lényegében annyit mondtak, hogy mindenképp kellett Dryden fölé egy hiteles, nagyobb hal, és Maulra a korábbi történetei alapján tökéletesen illett a szerep. Azt is sajnálták, hogy az előzmény trilógiában mennyire nem használták ki, ezt az egyébként nagyon érdekes karaktert. Továbbá a Lázadók című sorozatban Obi-Wan végül "ismét" végez az őt megszállottan üldöző karakterrel, így egy bizonyos szemszögből a Baljós Árnyak béli győzelme sem válik semmissé.
Érdemes még megemlíteni azt is, amire Alex, a Star Wars Explained-től hívta fel a figyelmet, és amit egy remek gondolatnak tartunk: a Disney ilyen magas fokú bizalma a rajongók irányába igazán kellemes meglepetés volt. Bevállaltak egy olyan jelenetet, ami teljes mértékben egy olyan sorozatukra épít, amit nyilvánvalóan nem látott minden néző - és ilyet korábban még sosem tettek. Továbbá ez még akár reklámfogásnak is felfogható, hiszen a moziból zavarodottan kilépő emberek egy nagy része biztosan utánakeresett otthon a dolognak, és talán még a sorozatot is elkezdte nézni (ennek kapcsán megjegyeznénk, hogy imádjuk a tényt, hogy a legtöbben igyekeznek titokban tartani ezt a nagy meglepetést azok előtt, akik még nem látták a filmet, azonban a YouTube-on egy-két nap alatt olyan mértékben megnövekedett a Darth Maul élettörténetét taglaló videók keresettsége, és kedveltsége, hogy az egyesekben talán felvetett néhány kérdést).

A Korélia is megjelent végre-valahára a filmvásznon, és, ha a könyvekből nem is pont ilyennek ismertük meg, teljesen teljesen érthető volt az ipari beállítottsága, hiszen a Birodalom konkrétan hajógyárnak használta. Az is érdekes volt, hogy ezúttal egy olyan bolygót láttunk, ami felett ennek az elnyomó rezsimnek teljes hatalma volt, és ezen nem is akart változtatni senki. Nem voltak Koréliai lázadók, vagy ellenállók, csupán burjánzó bűnözés, ami remekül megfért a Birodalom nemtörődöm hozzáállása mellett.

Han és Csuvi között remek volt a kémia, a találkozásuk pillanatától kezdve, a teljes történeten át imádtuk minden egyes poénjukat, illetve azt a pillanatot különösen, amikor Han "áldását adta" a Vuki bánya-béli mentőakciójára, majd amikor Csubakkának választania kellett, hogy a fajtársával, vagy a csempésszel maradjon, végül meglátta a jót az utóbbiban, és mellette döntött.

Lando és L3 külön-külön is remekek voltak, ám együtt igazán izgalmas párost alkottak. A hamiskártyás karaktere, és színésze szerintünk remekül el lett találva, talán még Hannál is jobban visszaidézte az elődök nagyságát. L3 és a hozzáállása a droid szabadságjogokhoz egy, a Star Wars-ban eddig nem nagyon látott dolog, és őszintén szólva kicsit aggódtunk is, hogy hogyan fog hatni, de végül határozottan elnyerte a tetszésünket. A véletlenül elindított Kesseli robot lázadás szerintünk a film, sőt talán az egész Star Wars egyik legszórakoztatóbb jelenete volt. Azonban a legérdekesebb talán mégis az L3 és Lando közti kapcsolat volt, - ami, ha már itt tartunk nem romantikus jellegű, ahogyan azt néhányan félreértették, még annak ellenére sem, hogy nemrég bejelentették a nagyszájú kártyás pánszexuális beállítottságát (férfiakhoz, nőkhöz, és droidokhoz is vonzódik). A köztük lévő kémia nagyon érdekes volt, mert ugyan láttunk már ember-droid barátságot, azonban ehhez hasonlóan szorosat, és egyenlőségen alapulót még nem.

Dryden Vos karakterét szintén nagyon kedveltük. Ebben az univerzumban (legalábbis a filmekben) egy egészen új fajta gonosztevő volt ő. A szociopata, elborult állapotával igencsak megfűszerezte az egyébként általában szimplán gonosz nemeziseket. Sosem tudhatod, mi lesz a következő lépése, talán ő maga sem, és ez a kiszámíthatatlanság igazán jól állt neki.

Qi'ra úgy működött, ahogy kell. Különösebben nem kedveltük meg, de természetesen problémánk se volt vele, azonban a film végi tette egészen meglepő volt. Teljes mértékben arra számítottunk, hogy meg fog halni, így teret adva Leiának, de ez a fajta, Han érdekében elkövetett "árulása" is remek volt.

Beckett mentor karaktere szintén szupernek bizonyult, ám Qi'rához hasonlóan nem sok különleges volt benne. A film végi jelenetek izgalmának nagy részéért ugyanakkor egyértelműen ő felelt és ezt rendkívül jól csinálta. Egyik árulásából estünk a másikba. Továbbá, ugyan arra is számítottunk, hogy meg fog halni, azt nem gondoltuk volna, hogy pont Hannak kell majd lelőnie. Ez utóbbi a film talán legerősebb érzelmes pillanata volt, és mint olyat, igazán jól megcsinálták.

Enfys Nestnek is köszönhettünk egy elég érdekes meglepetést, amivel kapcsolatban még most se tudjuk eldönteni, pontosan hogyan is érzünk. A karaktere körüli misztikumot igazán jól felépítették, aztán amikor levette a sisakját, és egy szeplős, fiatal lánnyal néztünk szembe, nos... meglepődtünk. A szereplőt természetesen nem rontotta el, így talán nincs is szükség rá, hogy bármit is gondoljunk a jelenetről. Meglepetésnek kifogástalan volt (azzal ellentétben pedig, amikor a hasonlóan misztikus Kylo Ren vette le a maszkját, ezúttal legalább nem voltunk csalódottak - ne értsen félre senki, a nyolcadik epizód legizgalmasabb karakterének Bent tartjuk).

Amiben talán gyenge volt a 'Solo' az a rengeteg meghalt karakter gyászolásának hiánya. Val, és Rio (az új kedvenc karakterünk) meglepően hamar ki lettek írva a történetből, ami ugyan még nem lenne probléma, ám Beckett is hihetetlenül könnyen továbblépett élete szerelmének - teljesen értelmetlen - halálán. L3-nél hasonlóan éreztük magunkat. Tény, hogy Landónak nem volt szabad sok időt töltenie az önsajnálattal, hiszen pörögtek körülöttük az események, és a droid, a hajóba építve végül is egy bizonyos fokon tovább élt, de azért néhány gyászoló sort még meg tudtunk volna hallgatni. Ugyanakkor a film végén Beckett halála, - ahogyan már az előbb is említettük -, nagyon jól volt kezelve.

Az zenével kapcsolatban amolyan semleges a véleményünk. A nagyja ugyan nem tett ránk olyan nagy benyomást, mint John Powell néhány másik kompozíciója, de például Enfys Nest témája, és, a Dryden Vos hajóján hallható zene határozottan egyedi volt, amit nagyon tudunk támogatni. [A cikk megírása óta egyre többet hallgattuk a film zenéjét, és minden alkalom után egyre jobban is tetszett. Az előző bekezdés, így nem mondanánk, hogy semmissé vált, ám a "semleges véleményünk" határozottan nagy mértékben a pozitív irányba billent.]

A 'Solo' nagy részét tekintve egyébként minden igazán rendben volt, és remekül szórakoztunk. A történet nem sok újdonságot emelt be az univerzumba, sokkal inkább építkezett a Legendák tartalmára, ami érthető módon nem tetszett mindenkinek. Aki a legtöbb Han életéről szóló könyvet, és képregényt is olvasta, az sajnos nem lett gazdagabb túl sok új információval. Ugyanakkor apró változtatások szerencsére mindenütt voltak, amik fenntartották a kíváncsiságot.

Mindent összevetve nem sokat változott a véleményünk a spoilermentes változat óta. Ez a cikk is inkább amolyan (egyoldalú) kibeszélő volt. Nagyon jól szórakoztunk, és remekül ki tudtunk kapcsolódni. A film nem tett semmit, ami az univerzum szempontjából sorsdöntő lett volna, vagy egy könyvbe ne fért volna bele, de mi úgy érezzük, az ilyen kisebb volumenű történeteknek is bőven van helye a a Star Wars produkciók vásznán.