A cikk NEM tartalmaz 'Solo' spoilereket.

Szerdán, ahogy sokan mások, mi is megnéztük a Solo: Egy Star Wars-történetet és nagyrészt azt is kaptuk amit vártunk. Az alábbiakban a rövid véleményünket olvashatjátok róla (ez határozottan egy rajongói vélemény, nem pedig egy kritika lesz):

A film egy nagyon pozitív, és nagyon egyedi Star Wars élmény volt. Négy főbb elvárással ültünk be rá, így kezdjük azzal, hogy megnézzük teljesültek-e ezek:

1) Ha már humoros westernfilm, az akció és a viccek legyenek a helyükön: Ahogyan arra számítani is lehetett az előbbivel nem volt gond. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy szakít a Star Wars megszokott stílusával és a legtöbb pisztolypárbaj, illetve űrhajós üldözés egy kicsit új nézőpontból lett megközelítve. Abszolút nem új keletű a dolog, de a Star Wars univerzumában kellemesen frissnek hat. Humorból ugyan kevesebbet kaptunk, mint arra számítottunk, de így is sokkal többet nevettünk, mint egy átlagos Star Wars produkción (és szerencsére egyáltalán nem volt benne gyermeteg bohóckodás).

2) A színészek adjanak hozzá a régi karakterekhez valami újat, de ne is sajátítsák ki őket teljesen: Ez a pont szerintünk száz százalékban teljesült. A színészválasztás remekül sikerült, Han és Lando érezhetően Han és Lando, ugyanakkor határozottan van a jellemükben némi fiatalság és tapasztalatlanság is - ez utóbbi Hanra hatványozottan igaz. A szereplőinknek a film elején van hová felnőniük, és mivel mi tudjuk, hogy pontosan mi felé is tartanak, nagyon szórakoztató végignézni, hogy mi, hogyan tereli őket abba az irányba. Az, hogy külsőre pedig nem a korábbi színészek tökéletes másai egyáltalán nem kéne senki számára zavaró legyen. Némi képzelőerővel nekünk sikerült a legtöbb jelenetük mögé odavetíteni Fordot és Wlilliams-t. Továbbá azt is érdemes megjegyezni, hogy a többi színész is jókat alakított, személyes kedvencünk például Paul Bettany Dryden Vosja volt, ugyanakkor voltak karakterek, akikkel talán nem kaptunk megfelelő lehetőséget, szorosabb kapcsolat kialakítására. Persze ez elsősorban Han története, így ez talán nem is akkora probléma.

3) A film ne csak a Legendákra építkezzen, de vonjon be teljesen új dolgokat is az univerzumba: Ennél a pontunknál is teljes az elégedettségünk. A helyszínek terén többnyire a Legendákból ismert bolygók, a történet és a karakterek terén pedig az újdonságok uralkodtak. Az előbbi tartalmakat hatalmas örömmel látjuk újra a Kánonban, az utóbbiakat pedig talán még annál is nagyobbal. A történet érezhetően szerves részét képezi a Star Wars világának, éppen elegendő kapcsolódási pontja van az egyéb produkciókhoz.

4) Lepjen meg: Nos, ez nyilvánvalóan egy kevésbé kétséges szempont volt a vágyaink listáján, azonban amennyit elemezgettük az előzeteseket és az egyéb nyilvános információit a filmnek, egyáltalán nem számítottunk ennyi váratlan fordulatra. Meglepetésekből minden fajta van: elgondolkodtató, szívszorító, kellemes, kellemetlen, és persze hihetetlen is, (hogy ez utóbbi melyik, arra biztosan mindenki rögtön rá fog jönni, amint meglátja, mivel tényleg hihetetlenül óriási darab).

A Solo bővelkedik továbbá a keményebb rajongóknak szánt easter eggekben és kikacsintásokban is, de mégsem annyival, hogy az már zavaró legyen. Ezeket hatalmas élvezet kiszúrni és a közeljövőben össze is szedjük nektek azokat, amiket nekünk sikerült felfedezni.

Rengeteg tekintetben nagy újdonság volt ez a megszokott Star Wars formulához képest, akárcsak a Zsivány Egyes. Azonban amíg az egy háborús dráma volt, ez inkább egy könnyed, kalandos western, ha már muszáj besorolnunk valahová.

Azonban a fenti bekezdéssel kapcsolatban szeretnénk figyelmeztetni is mindenkit: nem szabad azt várni tőle, amit egy átlagos Star Wars mozitól, sőt még azt sem, amit a Zsivány Egyestől. Ugyanis amíg az előbbiek szorosan összekapcsolódnak a történetük szempontjából és a bennük látható események hatalmas hatással vannak a galaxisra, addig a Solo egy sokkal kisebb, személyesebb, karaktercentrikusabb történet. Hogy ez probléma-e? Szerintünk egyáltalán nem, hiszen az ilyen történeteknek is rengeteg létjogosultsága van egy ekkora univerzumban és biztosak is vagyunk benne, hogy nem ez volt az utolsó, amit láttunk. Azonban mivel úttörő darab a vaskalaposabb rajongóknak is érdemes nyitottnak és toleránsnak lenniük az irányába, hiszen, ha csak arra fókuszálnak, hogy ez nem hasonlít a korábbi részek súlyosságára, teljesen elszalaszthatják az élményt.

A film nagyon szórakoztató, nincs szükség arra, hogy komolyabban beleéljük magunkat egyes szereplők áldozataiba, vagy tetteibe, egyszóval egy laza, nyári alkotás. Ebből kifolyólag természetesen nem is lett a legjobb, vagy a leginkább szeretett történetünk, de egyértelműen a célja sem ez volt. Mi örömmel látjuk a Star Wars univerzumában, és egy kemény, fárasztó nap után, amikor nem vágyunk már másra, csak egy kis lelazulásra, egyértelműen ezt fogjuk elővenni.