Az alábbiakban a személyes véleményem és a fontosabb eseményekről készített rövid összefoglalóm olvasható az E. K. Johnston által szerzett Ahsokáról.

Azok kedvéért, akiknek időközben kedve támadna a könyv elolvasásához; a spoilermentes fülszöveggel és a személyes ajánlómmal fogjuk kezdeni, nehogy véletlenül lelőjem valakinek a csavarokat, és ezeket követi majd a történet fontosabb részeinek spoileres összefoglalója.

Fülszöveg:

Ahsoka azt hitte, hogy az ő háborújának már vége. De az igazi harc csak most kezdődik...

Ahsoka Tano, Anakin Skywalker hűséges tanítványa valaha egész életét a Jedi Rend szolgálatának akarta szentelni. Egy megrázó árulás után azonban elfordult a Rendtől, hogy a saját útját járja. Úgy hitte, számíthat Anakinra és a többi Jedire, ha szüksége lesz rájuk.

Ám a császár hatalomra jutásakor a Jediket könyörtelenül lemészárolják. A gyász és a bűntudat terhével küzdő Ahsoka teljesen magára marad. Egy távoli mezőgazdasági világon, a Raadán keres menedéket, de nem szökhet el a múltja elől.

Amikor birodalmi csapatok szállják meg a Raadát, el kell döntenie, hogy részt vesz-e a harcokban, még ha ezzel el is árulja magáról, hogy Jedi. A döntései nagy hatással lesznek a körülötte élőkre és talán elvezetik őt valamihez, ami új reményt adhat az egész galaxisnak...

Ajánlóm:

Ugyan a történet mindössze egy évvel a Klónháborúk után veszi fel a fonalat, a sötét és felnőttes, A klónok háborúja sorozathoz nem sok köze van, és a stílusa sokkal inkább emlékeztet a Disney-féle, családbarát Lázadókéra. A múlt heti Sötét tanítvány után úgy ugrottam neki ennek a könyvnek, hogy egy jó kis, A klónok háborújás befejezetlen történet, regény változatát fogom olvasni (esetleg a Mandalore Ostromát), ám csalódnom kellett. A sztoriban ugyan van egy jó pár visszaemlékező jelenet, amikben a fent említett ostromról, Anakin gondolatairól, vagy éppen Obi-Wan száműzetése alatti tapasztalatairól olvashatunk, de a hangsúly nem ezeken van.

A csalódás ellenére a könyvet azért egész élvezhetőnek találtam. Jó pár olyan szál van benne ugyan, amik érthetetlenül feleslegesek (például a Birodalomnak dolgozó matematikus – azzal mégis milyen célja volt a történetnek? Végig úgy éreztem, mintha kimaradt volna az a jelenete, amelyikben valami fontosat is tett), továbbá a történet itt-ott egy kicsit leülepedik és csapong, de Ahsoka karaktere kétségtelenül egész jól el lett kapva.

A történetnek nincs igazán súlya, vagy komolyabb jelentősége, és még csak azt se mondanám, hogy, olyan remekül átvezet minket az egyik sorozatból a másikba, de az azért tény, hogy választ ad egy csomó olyan kérdésre, amiket A klónok háborújában, vagy a Lázadókban nem sikerült megmagyarázni. A kérdések nagy része, ugyan egyáltalán nem létszükségletű (Hogyan lett Ahsokából Fulkrum? Vagy éppen hogyan szerezte meg Ahsoka a fénykardjait?), azért akad köztük olyan is, amire jó megkapni a választ (Honnan ismeri Maul Ahsokát? Hogyan kerülte el Rex és Ahsoka a 66-os parancsot?). A gond csak az, hogy ez utóbbi kérdésekkel rendkívül keveset foglalkozunk, csupán néhány oldalnyi visszaemlékezésből tudjuk kihámozni magunknak a lényeges információkat, miközben hosszú fejezeteken keresztül olvashatunk arról, hogy hogy érzik magukat a Raadai gazdák.

Egyszóval, nem mondanám, hogy a könyv rossz, csupán azt, hogy, egy többnyire jelentéktelen történetre fekteti a hangsúlyt, miközben szólhatott volna a Mandalore ostromáról is. (Ugyanakkor néhány napja hihetetlen módon kiderült, hogy azt a történetet mégiscsak látni a fogjuk, A klónok háborúja jövőre érkező lezáró évadában, így hát egy szavam sem lehet. Őszintén szólva jobban örülök, hogy Filonitól kapjuk majd meg azt a sztorit, semmint, e regény szerzőjétől, Johnstontól.)

Az Ahsokát melegen ajánlom a Lázadók szerelmeseinek, továbbá azoknak is javasolnám akik élnek-halnak a karakterért, mert az, ahogy korábban is mondtam, kétségtelenül egész jól el lett kapva. Sőt, a fenteik ellenére azt mondanám, hogy akármelyik Star Wars rajongó, – aki már olvasta a fontosabb, illetve jobb darabokat – adhat neki egy esélyt, ugyanis elég könnyű, rövid olvasmány, és annak ellenére, hogy a története jelentéktelen, hozzájuthatunk egy-két izgalmasabb érdekességhez is.

A történet fontosabb részleteinek spoileres összefoglalója:

A fentebb említett Raadára Ahsoka egy évvel a 66-os parancs után utazik el. Ott rövid ideig szerelőként keresi a kenyerét, és, mivel jó munkaerő, a helyiek hamar be is fogadják. A volt-padawan rögtön elkezdi feltérképezni a bolygó barlangjait, és vész esetére búvóhelyeket alakít ki magának.

Hamarosan a Birodalom megszállja a békés bolygót, hogy génmanipulált növények termesztésére kényszerítse a lakót, a rohamosztagosok, – akiknek a száma gyorsan növekszik –, élelmezésének céljából. A sanyarú körülmények között robotoló gazdák egy része tenni akar valamit a Birodalom ellen, és Ahsoka segítségével bele is kezdenek néhány kisebb szabotázs-akcióba.

Azonban egy alkalommal a gazdák túl messzire mennek és a lány fel kell fedje a magát, illetve a múltját a Birodalmiak előtt, hogy megmenthesse és kiszabadíthassa a bajtársait. A lázadó gazdákat elbújtatja a barlangokban, de tudja, hogy egy időre az ő érdekükben el kell hagyja a Raadát. Megígéri nekik, hogy vissza fog térni, és elrepül egy másik peremvidéki bolygóra, ahol korábban már meghúzta magát, a Thabeskára.

A Thabeskán jó kapcsolatot ápolt egy helyi befolyásos családdal, a Fardikkal. Amikor megérkezik a bolygóra felfrissíti velük az ismeretségét, és munkát vállal náluk, mint fuvarozó. Egy darabig átlagos szállítmányozást végez, azonban egy idő után elkezd válaszolni az űrben bajbajutottak segélyhívásaira is, és amolyan titokzatos jótevő válik belőle. A tevékenységére Bail Organa is felfigyel, aki éppen csak elkezdte kiépíteni a kapcsolatait, illetve a Lázadás első sejtjeit, és fel is veszi a kapcsolatot a lánnyal, hátha a segítségére lehetnek egymásnak.

Ahsoka, a szenátorral a háta mögött már visszatérhet a Raadára, hogy megmentse az elnyomott lakosokat. Azonban még az indulása előtt igyekszik néhány tanácsot adni a Fardiknak és a legkisebb gyereküknek, aki Erőérzékeny, annak érdekében, hogy a Birodalom sose szerezhessen tudomást a képességeiről. Továbbá elutazik az Ilumra is, hogy új fénykardokat készíthessen magának, de a bolygót már az érkezése előtt felfedezte a Birodalom, és el is kezdték a Kyber kristályok ipari mennyiségű kitermelését. Azonban Ahsoka rá kell ébredjen, hogy a leendő kristályi "hívását" nem is az Ilum, hanem a Raada felől hallja.

Így hát a lány visszatér a bolygóra, ám ott azzal kell szembesüljön, hogy az Inkvizítorok Hatodik Testvére lemészárolt csaknem mindenkit, akit a barlangokban hagyott. Ennek ellenére felveszi a harcot a férfival és (puszta kézzel) sikerül is végeznie vele. Kiveszi az őt hívogató kristályokat az Inkvizítor fénykardjaiból, majd megtisztítja őket, és a segítségükkel létrehozza a saját fehér pengéit.

Hamarosan felbukkannak Bail Organa hajói is, és sikeresen evakuálják a bolygóról a megmaradt gazdákat. Ahsoka úgy dönt, hogy csatlakozik a szenátor lázadásához, ám csak amolyan hírszerzői szerepet fog betölteni, és a fedőneve a továbbiakban Fulkrum lesz.