Az alábbiakban a személyes véleményem, és a fontosabb eseményekről készített rövid összefoglalóm olvasható a Christie Golden által szerzett Battlefront II. - Inferno osztag regényről.

Azok kedvéért, akiknek időközben kedve támadna a könyv elolvasásához; a spoilermentes fülszöveggel és a személyes ajánlómmal fogjuk kezdeni, nehogy véletlenül lelőjem valakinek a csavarokat, és csak ezeket követi majd a történet (kánon szempontjából) fontosabb eseményeinek spoileres összefoglalója.

Fülszöveg:

"A Halálcsillag terveinek szégyenletes ellopása, s az űrállomás megsemmisítése után a Birodalom védekezésre kényszerül. De nem sokáig...

A megtorlások sorát egy elit katonákból álló alakulat, az Inferno osztag kezdi meg, mely azt kapja feladatául, hogy kutassa fel és semmisítse meg a legendás Saw Gerrera szabadságharcosainak maradékát. Ezek a fanatikus ellenállók továbbra is egykori vezérük szellemiségét követve vívják harcukat a Birodalommal, s ebben a küzdelemben számukra semmilyen ár nem lehet túl magas, és semmilyen veszteség sem elviselhetetlen.

Az Inferno osztag tagjai beépülnek közéjük, hogy belülről bomlasszák szét az árnyak közt tevékenykedő szervezetet. S miközben versenyt futnak az idővel, a küldetésük is egyre veszélyesebbé válik: akár egyetlen rossz lépés is végzetes lehet. A kérdés csupán az, hogy meddig mehet el az Inferno osztag, hogy megóvja a Birodalmat?"

Személyes véleményem és ajánlóm:

Az Inferno osztag szerzője Christie Golden, akitől annak idején már olvashattuk a Sötét tanítványt, ami, ugyan kifejezetten rendhagyó volt, hangvételében borzasztóan hasonlított a jelenlegi regényünkre. Mindkét könyv sokkal "felnőttebb", és komolyabb stílusú volt, mint az átlagos Star Wars történetek, ami különösen illik egy, terroristákról, és a közéjük beépülő ügynökökről szóló történethez.

Ugyan az ügynökök némelyik titkos küldetésének logikája itt-ott megingatható, ez összességében közel sem olyan nagy probléma, hogy jelentősen befolyásolja a regény élvezeti értékét. Érdekesebb kérdés viszont az, hogy mennyire tudunk kapcsolódni a főszereplőkhöz, akik történetesen a Birodalom elkötelezett hívei. Azt mindenképpen a pozitívumok közé lehet sorolni, hogy az Inferno osztag ellenfelei nem a szokásos Lázadók, hanem olyan terroristák, akik zömében rosszabbak még a Birodalomnál is, illetve, hogy mind a négy főszereplő jelleme alaposan ki van dolgozva, és egyaránt tartalmaz jó, és rossz tulajdonságokat is. Ennek ellenére, személy szerint nekem csak Del Meeko, a barátságos, örökké nyugodt ügynök nyerte el a tetszésemet. Hask a történet közvetett folytatása, a Battlefront II játék kampánymódja után nem igazán lehet szimpatikus, Seyn érdekes karakter ugyan, de a történetszála lezárásának kivételével nem nagyon törődtem vele, Iden pedig egy kifejezetten alaposan kidolgozott, remek karakter, de valahogy sosem – a regényben, és a játékban sem – tudtam olyan nagy mértékben kötődni hozzá. Hozzájuk hasonlóan, az ellenfeleik, az Álmodók között is vannak szerethető, és kevésbé szerethető karakterek, de összességében ők csak egy kis terroristacsoport, akik sorsa egyáltalán nem meghatározó a nagyobb események szempontjából. Ugyanakkor ez csak az én szubjektív véleményem, könnyen lehet, hogy mások máshogy éreznének a karakterekkel kapcsolatban, és nyugodtan kijelenthetem, hogy még a fent leírtak ellenére is eléggé élveztem a regényt.

A könyv egyik nagy erőssége, hogy remek eredettörténetként szolgál a Battlefront II kampányához. A játék, ugyan önmagában is érthető, és élvezhető, de a regény elolvasása hatalmasat lendít az élményen, és óriási pluszként szolgál a karakterek megismeréséhez. A történet egy másik érdekes, és izgalmas aspektusa, hogy azon kevesek közé tartozik, amelyek teljes egészében birodalmi katonákról szólnak. Rengeteget megtudunk a gondolkodásmódjukról, az indíttatásaikról, és arról, hogy miért képesek odaadó, tisztalelkű emberek is a Birodalmat szolgálni. Egyáltalán nem agymosott, és velejéig gonosz mindegyikük, rengetegen vannak, akik békésen élik a mindennapjaikat, anélkül, hogy bárkinek is ártanának, például egy Csillagromboló gépészeként. Harmadrészt szeretném még megemlíteni a regény, egyik nem várt, de számomra nagyon kellemes meglepetését, azt, hogy milyen nagymértékben kapcsolódik az érája többi történetéhez. Ez olyasmi, amit én borzasztóan szeretek, és értékelek, hiszen remekül összetartja az univerzumot. Az Inferno osztag legalább két-három másik regényhez, A klónok háborúja sorozathoz, az Egy új reményhez, és természetesen a Battlefront II kampányához is szorosan csatlakozik. Mindeközben elvarr egy-két, más történetek által nyitva hagyott szálat is, amelyek fölött ugyan nem lenne nehéz egy legyintéssel elsiklani, mégis sokkal jobb azt látni, hogy megkapják a megfelelő lezárásukat, egy kerek történetben.

Ezenfelül pedig fontos még megjegyezni azt, amire már korábban is kitértem, hogy a regény néha milyen bátran meg meri lépni azokat a sötétebb stílusú lépéseket is, amelyeket egy átlagos Star Wars történetben nem igazán látni. A hangvétele összességében egyáltalán nem olyan komor, de, ha arra kerül a sor, akkor képes a szükséges komolysággal kezelni a kényesebb részleteket. Remek példa erre Seyn történetszálának a vége, amelyet itt most nem fogok ellőni, de legyen elég annyi, hogy olyan feszült jelenetet volt képes teremteni az írónő, hogy egy olyan karakterért izgultam, aki előtte a legkevésbé sem tudott lekötni.

A Battlefront II. - Inferno osztagot kifejezetten ajánlanám a Battlefront II kampány szerelmeseinek, hiszen ők rengeteg izgalmas háttérinformációhoz juthatnak belőle, továbbá a komolyabb hangvételű kémtörténetek, és a Birodalom kedvelőinek, mert valószínűleg ők sem fognak csalódni.

A történet (kánon szempontjából) fontosabb eseményeinek spoileres összefoglalója:

A történet szerint Garrick Versio, a Birodalmi Biztonsági Hivatal magas rangú tisztje, és a szülőbolygója, a Vardos megbecsült vezetője, az első Halálcsillag pusztulása után teljes titokban létrehozza az Inferno osztagot, egy olyan különleges alakulatot, amely rengeteg különböző feladatot fog ellátni, elsősorban abból a célból, hogy ne következhessen be ismét egy hasonló katasztrófa. Az alakulatot négy kiváló, ifjú katonából állítja össze; Gideon Haskból, a hűséges birodalmiból, akit az árvaságra jutása óta pártfogolt, Del Mekkóból, aki már majdnem minden téren kitüntette magát, de különösen a gépészetin, Seyn Maranából, a nőből, akinek fotografikus memóriája van, és a lányából, Iden Versióból, egy kiváló TIE-pilótából, akit végül megválasztanak az osztag vezetőjének.

Az Inferno osztag tajgai ezek után rögtön munkához is látnak, és egyik sikeres küldetést hajtják végre a másik után, amelyek során árulókat fülelnek le, bizonyítékokat gyűjtenek, illetve terroristákat iktatnak ki, és cserébe egyre nagyobb, és komolyabb küldetéseket, felszerelést, és bizalmat kapnak. Egy nap elérkezik az addigi legfontosabb feladatuk; be kell épüljenek a halott Saw Gerrera újraformálódott partizánjai, az Álmodók közé, és meg kell tudják, honnan szerzik az információikat. Az Inferno osztag tagjai különböző módon mind sikeresen el is jutnak a terroristákhoz, és el is nyerik a bizalmukat; Seyn, mint egy szökött rabszolga, Del, és Hask, mint egy felszámolt ellenálló sejt utolsó tagjai, Iden pedig, mint a birodalmat, és az apját eláruló TIE-pilóta. Hamarosan már mind "össze is barátkoznak" a terroristák egy-egy tagjával, és elkezdik megosztani, és egymás ellen fordítani őket. Hask kivételével azonban mindannyian azon kapják magukat, hogy túlzottan is megkedvelték az újdonsült "szövetségeseiket"; Seyn egy fiatal férfit, Sadorit, aki később fel is áldozza magát az ügyükért, Del egy barátságos, öreg chadra-fant, Pikowt, Iden pedig a sejt Mentornak nevezett tagját, akiről később kideríti, hogy a volt-szenátor, Lux Bonteri, és egyben az Álmodók informátora.

Sajnos mielőtt befejezhetnék a küldetést, Seyn véletlenül lebuktatja magát, és az Álmodók végeznek vele. Amikor végül sikerül egymás ellen fordítaniuk a terroristákat, Iden egy félreeső helyen elkábítja a Mentort, és elveszi tőle az adatkártyát, amin az információit tárolja. Ezt követően maguk mögött hagyhatnák az Álmodókat, és (Seyn halálát leszámítva) sikeresen térhetnének haza a küldetésről, azonban Hask önfejűen lemészárolja az összes partizánt, (az elkábított Lux Bonteri kivételével), mielőtt Iden, vagy Del közbeléphetne. Így, vagy úgy, de végül visszatérnek a Coruscantra, ahol Garrick Verio dicséretben részesíti őket, Iden pedig megtudja, hogy a küldetésük teljesítése közben meghalt a beteges édesanyja.

Ide kattintva megtekinthetitek a kánon-regények időrendbeli sorrendjét, illetve a, már feldolgozott könyveket.