Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban...

...élt egy hercegnő, aki legenda lett.

A tizenhat éves Leia Organa hercegnő szembe kerül eddigi életének legkomolyabb kihívásával. Ki kell állnia a Test, a Szellem, és a Szív Próbáját, hogy bebizonyítsa, méltó az Alderaan trónörökösi címére. Túlélőtúrákon vesz részt, elmélyül a politika tudományában, és segélyszállítmányokat visz birodalmi ellenőrzés alatt álló, ínségtől sújtott bolygókra. De nem csak a trónigénye miatt kell aggódnia. A szülei, Breha és Bail valamiért eltávolodnak tőle, és egyre kevesebbet törődnek vele. Minden látszat szerint fontosabb számukra az, hogy díszvacsorákon lássák vendégül szenátusbeli szövetségeseiket, minthogy beszélgessenek a saját lányukkal. Leia elhatározza, hogy fényt derít a szülei titkára, és ezzel felhívja magára a birodalmiak figyelmét. Amikor felfedezi, hogy a szülei és szövetségeseik mit terveznek a zárt ajtók mögött, lehetetlen helyzetbe kerül. El kell döntenie, hogy az Alderaanon tölti le az életét, vagy felvállalja sorsát és a galaxis elnyomott népeinek szenteli az életét, akiknek egyre nagyobb szükségük van egy lázadó hősre...

Személyes véleményem és ajánlóm:

Claudia Gray-ben nem lehet csalódni. Éppen csak, hogy befejeztem az előző regényét, az Elveszett csillagokat, amikor belekezdtem a Leiába, és egy pontosan olyan remek könyvet olvashattam, mint amilyenre számítottam.

A regényt gyakorlatilag a Solo ikertestvérének is nevezhetnénk, ha nem vennénk figyelembe, hogy az egyiket olvassuk, a másikat pedig nézzük. A főszerepben a 16 éves Leia áll, aki éppen csak kinőtt a gyerekkorából és akinek meg kell tanulnia megállnia a saját lábán. Ahogyan a Solo, ez sem egy elengedhetetlen története a Star Warsnak, ugyanakkor rengeteget hozzáad Leia karakteréhez, illetve a múltjához és láthatjuk őt azzá a hercegnővé válni, akit mind olyan jól ismerünk.

A regény, Claudia Gray-től nem meglepő módon, minden tekintetben remek; a cselekmény lebilincselő, a karakterek hűek önmagukhoz, mégis új oldalaikat is megismerhetjük, az írónő által kitalált szereplők eredetiek, és a történet tökéletesen belesimul a Star Wars atmoszférájába. Az egyetlen dolog, amit kicsit furcsálltam néha, az a három próba közötti ugrálás volt; gyakran éreztem úgy, hogy ezeknek a fejezeteknek szinte semmi közük egymáshoz azt leszámítva, hogy mindegyikben Leia szerepel, de természetesen végül összeértek a szálak, és kiderült, hogy volt értelme a dolognak.

A regényben láthatjuk először közösen Leiát, és a szüleit (legalábbis a kánonban, ha jól tudom) és egy csomó olyasmire világítanak rá ezek a jelenetek, amikre korábban nem is gondoltam volna. Például, hogy az Alderaan és vele együtt Bail és Breha Organa elpusztítása mennyire megviselhette Leiát. Persze a dolog eddig is nyilvánvaló volt, de az, hogy a könyvben ténylegesen látjuk mennyire szoros kapocs volt közöttük és mennyire szerették egymást rengeteget hozzáad a tragédia súlyosságához.

Érdemes még említést tenni Amilyn Holdóról, akivel Leia a regényben ismerkedik meg először. Személy szerint Az utolsó Jedikben kifejezetten ellenszenvesnek találtam a nő karakterét, de (és ez is Claudia Gray zsenialitását bizonyítja) ebben a történetben egy segítőkész, kedves, flúgos és vicces fiatal lányként van reprezentálva akit egyszerűen nem lehet nem szeretni. A másik szereplő akire még kitérnék az az Alderaani Kier Domadi, Leia első szerelme, aki szintén remekül meg van írva. Az ember szinte már sajnálja, hogy Leia végül Han mellett köt ki. Az egyetlen gond a karakterrel az (ami szinte minden egyes kánon-regényben tetten érhető), hogy a filmeknek köszönhetően nem nehéz kikövetkeztetni a sorsát.

Nem is igen szaporítanám már a szót. A Leia egy remek regény, és ha valaki szeretne belekezdeni a Star Wars könyvek olvasásába, annak ez lenne az egyik legelső javaslatom.

A történet (kánon szempontjából) fontosabb részleteinek spoileres összefoglalója:

Ahogyan az a fenti fülszövegben is olvasható, a könyv elején Leia nem érti, hogy a szüleinek hirtelen miért nincs már egy percük se rá, és a köztük keletkezett szakadékot csak tetézi, hogy miközben a lány komolyabb tettek segítségével próbálja visszanyerni a bizalmukat, valójában tudtán kívül hátráltatja őket. Végül Leia kénytelen megpróbálni beletörődni a dologba, és életében először a palotán kívüli személyek társaságát keresni.

Megismerkedik Amilyn Holdóval, Kier Domadival és még egy csomó tehetséges fiatallal, akikkel együtt szolgálnak a Szenátus "Tanulók Törvényhozása" programjában. Leia hamarosan rádöbben, hogy Palpatinet már a politika útján sem lehet megfékezni ám ekkor megtudja, hogy a szülei és a szövetségeseik egy titkos lázadáson munkálkodnak, megérti, hogy miért voltak olyan elfoglaltak az utóbbi időben, és nyomban csatlakozni is szeretne hozzájuk. Bail és Breha ekkor még azt se tudják, hogy ők maguk milyen messzire mernének elmenni a Palpatine elleni harcban, így természetesen hallani sem akarnak a lányuk csatlakozásáról.

Persze Leia hercegnő makacssága útjába senki sem állhat így elkezdi titokban felderíteni, hogy pontosan miket terveznek a szülei és hogyan segíthetne nekik. Eközben kezdi egyre jobban megérteni és megkedvelni Holdót, illetve beleszeret Kierbe. Sok időt tölt az újdonsült barátaival (annyira megbízik bennük, hogy, ugyan csak felületesen, de még a Lázadás létezésébe is beavatja őket) és persze a próbái teljesítésével, de ahol tud, ott (a szülei tudtán kívül, Mon Mothmán keresztül) besegít a Lázadóknak is.

Hamarosan elérkezik a legnagyobb feladata, ugyanis egyedül ő az, aki értesíteni tudja a Szövetség titkos flottáját arról, hogy szagot fogott Birodalmi csapatok tartanak feléjük. Sikeresen véghez is viszi az akciót Holdo segítségével, azonban a rossz pillanatban felbukkanó Kier meghal egy robbanásban. Leia sikeresen teljesíti a próbáit és ezzel jogos örököse lesz az Alderaani trónnak. Ugyan egy időre összeomlik a Kier elvesztésének súlya alatt, de a szülei kénytelenek belátni, hogy megérdemli a helyét a Lázadók sorai közt, így végül össze tudja szedni magát, mert tudja, hogy a galaxis lakóin való segítéshez erősnek kell majd lennie.