Az alábbiakban a személyes véleményem és a fontosabb eseményekről készített rövid összefoglalóm olvasható a Claudia Gray által szerzett Elveszett csillagokról.

Azok kedvéért, akiknek időközben kedve támadna a könyv elolvasásához; a spoilermentes fülszöveggel és a személyes ajánlómmal fogjuk kezdeni, nehogy véletlenül lelőjem valakinek a csavarokat, és ezeket követi majd a történet fontosabb részeinek spoileres összefoglalója.

Fülszöveg:

Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban…

Nyolc év telt el a Régi Köztársaság bukása óta, s most a Galaktikus Birodalom uralja az ismert galaxist. A Birodalommal szembeni ellenállást eddig mindenhol megtörték, s csupán néhány magányos, vakmerő vezér, mint az alderaani Bail Organa mer nyíltan szembeszállni Palpatine császárral. Néhány évnyi küzdelem után a Külső Gyűrű egyik világa a másik után adja föl a harcot, és a Birodalom hatalma minden meghódított planétával egyre csak nő. A behódolt világok sorában a hegyvidékes Jelucan a legújabb, amelynek lakói a közelgő Birodalmi Hadiflottában a megváltást, és egy jobb, új élet reményét látják…

Az arisztokrata Thane Kyrellt, és a szegény sorból származó Ciena Reet egy dolog köti össze: a repülés iránti rajongásuk. Azzal, hogy mindketten felvételt nyernek a Birodalmi Akadémiára, gyermekkori álmuk válik valóra. Thane öröme azonban pillanatok alatt megkeseredik, mikor a saját szemével látja, milyen módszerekkel kényszeríti rá a Birodalom uralmát a galaxisra.

Thane csatlakozik a Lázadók Szövetségéhez, lehetetlen helyzetbe hozva ezzel Cienát, akinek választania kell a Birodalom iránti hűsége, és régi barátja közt. Már csak az a kérdés, hogy miközben a barikád ellentétes oldalán harcolnak, megtalálják-e a módját, hogy megmentsék önmagukat és egymást – vagy darabokra szaggatják a galaxist…

Személyes véleményem és ajánlóm:

Az Elveszett csillagok jelenleg a legjobb Star Wars könyv, amit olvastam, és, ha igaz, amit mondanak, akkor egyelőre nincs is esélyem nála jobbat találni.

A történet főszerepében, sőt, a fontosabb mellékszerepekben is, teljesen új karaktereket állnak, és ez olyasmi, ami a jelenlegi kánonban túl ritkán fordul elő. Természetesen nincs problémám azzal, ha ismerős szereplőkről olvashatok, de egy kis vérfrissítés, vagy, ha úgy tetszik, fellélegzés, sosem árt. Egy másik hatalmas előnye a történetnek, hogy ezek a fent említett karakterek, teljesen átlagos, hétköznapi emberek, és az ő szemszögükből látni a galaxist, ismét csak egy kellemesen friss és érdekes megközelítés. A könyv harmadik komolyabb pozitívuma pedig pont az, hogy néhány évvel az, Egy új remény előtt kezdődik, és valamivel A Jedi visszatér után ér véget, tehát gyakorlatilag mindhárom film történetét újraélhetjük, de teljesen új szemszögekből.

A fentiek valószínűleg elegek lennének ahhoz, hogy a legtöbb Star Wars rajongó figyelmét felkeltsék, azonban ez természetesen még nem minden. Ugyanis, meglepő módon, az előzménytrilógiának ez a fajta "szerepeltetése" inkább csak háttérelem, és érdekes kiegészítés a hihetetlenül remek főszereplőkhöz, illetve azok történetéhez, és nem pedig fordítva. A karaktereink, Ciena és Thane, nagyon izgalmas, szerethető, rétegelt és érthető személyiségek, a köztük lévő kémia pedig rendkívül jól működik. A közös élettörténetük és tragédiájuk, annyira lebilincselő, hogy az az embert valóban sokkal jobban érdekli, mint az, hogy mi történik közben az Endoron, vagy a Hothon (csak, hogy két példát említsek). Mivel nem kulcsszereplők a háborúban ezért a tetteik nincsenek is igazán hatással annak menetére, hanem sokkal inkább van a háború menete hatással az ő tetteikre és életükre, ami nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire izgalmas és érdekes.

Az Elveszett csillagok egy, amolyan Rómeó és Júlia története a Star Warsnak, és én sose gondoltam volna, hogy valaha ennyire fogom majd élvezni a Rómeó és Júliát. Na jó, azért ezzel a hasonlattal kicsit túlzásba estem, de tény, hogy a történet központi eleme, és mozgatórugója a szerelem, viszont a lehető legkevésbé "nyálas" módon reprezentált szerelem. Az ember valóban szereti mindkét főszereplőt, valóban aggódik értük és a sorsukért, és valóban kedveli és sajnálja is őket, mint egy párt – én legalábbis így voltam ezzel.

Általában igyekszem kiemelni, még a jobb regények esetében is a negatívumokat, de itt egyszerűen nem tudok mit felhozni. Ha valaki még nem olvasott Star Warst, de gondolkozik azon, hogy elkezdje-e, akkor elsőknek én habozás nélkül az Elveszett csillagokat javasolnám. Ahogy már mondtam, ez egy lebilincselő történet, amit elolvasva, mintegy mellékesen, teljes képet kaphatunk az eredeti trilógia idején zajló galaktikus eseményekről, az Alderaan felrobbantásától kezdve, egészen a polgárháború végéig, a Jakkui csatáig.

A történet fontosabb részleteinek spoileres összefoglalója:

Ciena Ree és Thane Kyrell egyazon bolygó szülöttei, mégis nagyon különböző személyiségek. Ciena egy szegény, szerető földműves család sarja, amiben mindennél többre tartják a becsületet, Thane pedig gazdag, telepesek fia, akik azonban semmibe veszik, sőt bántalmazzák őt. A párosuk mégis elválaszthatatlanná válik, amint találkoznak és ráébrednek, hogy mindketten élnek-halnak a repülésért. Éveken át közösen gyakorolnak és kölcsönösen segítik egymást, hogy bekerülhessenek az akadémiára, ami végül be is következik.

Tizenéves korukban a Coruscanti Birodalmi Akadémia legjobb kadétjaivá válnak. Mivel a magvilágon nem nézik jó szemmel, hogy két peremvidéki kölyök mindenben tehetségesebb a saját lakóiknál és ráadásul túlzottan jóban is vannak, egy furfangos módon összeugrasztják őket és a haragjukat egészen végzős korukig tartják, amikor is végre kibékülnek.

Miután leteszik a vizsgáikat Ciena az Devastatorra, Darth Vader hajójára kerül tisztnek, Thanet pedig egy rejtélyes űrállomásra, a Halálcsillagra küldik TIE pilótának. A távolság ellenére buzgón tartják a kapcsolatot és kezdenek ráébredni, hogy talán többre vágynak a barátságnál. Mindketten szemtanúi annak, ahogy a Halálcsillag elpusztítja az Alderaant, aztán pedig annak is, ahogy a lázadók felrobbantják az állomást, és azzal együtt jó-néhány barátjukat. Az örökké hűséges Ciena még helyre tudja tenni magában a dolgot, de Thane teljesen kiábrándul a Birodalomból, és egy félreértett beszélgetés következtében (ami miatt azt hiszi, Ciena egyetért vele) dezertál a seregből és hazatér.

A lány utána megy és a szülőbolygójukon azzal kell szembesüljenek, hogy a Birodalom elkezdte tönkretenni azt. Azonban ennél nagyobb gondjuk is van, ugyanis képtelenek megegyezni; Thane semmiképp sem akar visszatérni a seregbe, Cienát viszont már csak a neveltetése miatt is komolyan köti az esküje. Ha Thane nem tér vele vissza, akkor fel kell jelentenie, viszont, mivel a férfival szeretik egymást tudja, hogy erre is képtelen lenne. Egy veszekedést követően együtt töltik az éjszakát, aztán (úgy hiszik) örökre elválnak útjaik. Ciena visszatér a Birodalomhoz, de azt állítja, Thane meghalt, nehogy körözni kezdjék, majd az elkövetkező években gyorsan halad felfelé a ranglétrán.  Thane fuvarozásba kezd, és ahogy bejárja a galaxist rá kell döbbenjen, hogy a Birodalom még annál is rosszabb, mint hitte, a Lázadás pedig, a propagandával ellentétben, nem is egy terrorszervezet. Beáll közéjük, és (tudtán kívül Cienával együtt) megjárja a Hothi csatát.

A páros valamivel később ismét találkozik a szülőbolygójukon, ahová Ciena azért tér vissza, mert a Birodalom börtönbe akarja zárni az édesanyját, Thane pedig azért, mert segítséget szeretne nyújtani neki és a családjának. A hosszú távollét után, végül nagy nehezen, de sikerül megbékélniük egymással, de egyikük se tudja rábeszélni a másikat arra, hogy csatlakozzon hozzá. Amikor lecsukják az anyját, Ciena bizalma végérvényesen megrendül ugyan a Birodalomban, de továbbra sem képes otthagyni a sereget, az esküje miatt.

Mindketten részt vesznek az Endori csatában, majd valamivel később a mindent eldöntő Jakkuiban is. Az utóbbiban Ciena már egy Csillagromboló kapitánya, amit egy véletlen folytán a Lázadóknak pont az a csapata próbál meg elfoglalni, amelyikben Thane is szolgál. A fiatal nő ráébred, hogy nem tehet semmit, és meg kell semmisítenie a hajót, nehogy Lázadó kézre kerüljön. Kicsit még örül is a dolognak, hiszen az öngyilkos manővernek köszönhetően végre nem kéne tovább szolgálnia a Birodalmat. Thane azonban, az ellenállása ellenére is, még a becsapódás előtt sikeresen kimenti őt a rombolóról. Ciena végül az Új Köztársaság foglyává válik, de Thane biztos benne, hogy rövidesen el fogják engedni, és akkor közösen végre egy új életet kezdhetnek.