Az alábbiakban a személyes véleményem, és a fontosabb eseményekről készített rövid összefoglalóm olvasható a negyvenhárom különböző író által szerzett Bizonyos szemszögből antológiáról.

Azok kedvéért, akiknek időközben kedve támadna a könyv elolvasásához; a spoilermentes fülszöveggel és a személyes ajánlómmal fogjuk kezdeni, nehogy véletlenül lelőjem valakinek a csavarokat, és csak ezeket követi majd a negyven novella (kánon szempontjából) fontosabb eseményeinek spoileres összefoglalója.

Fülszöveg:

"Negyven év, negyven történet. 1977. május 25-én a világ megismerte Hant, Luke-ot, Leiát, egy droidpárost, egy öreg varázslót, egy feketébe öltözött gonosztevőt, és egy lehetőségekkel teli galaxist. A Star Wars negyven éven át páratlan kulturális jelenség maradt, rajongók és alkotók generációit inspirálta és befolyásolta. A gazdag történetmesélés tüzét egyetlen film lobbantotta fel, részben azért, mert a Star Wars galaxis elevennek érződik. Furcsa és csodálatos szereplők jelennek meg a mozivásznon, és elgondolkodtatnak minket... De vajon mi lehet az ő saját történetük? 43 író adta a vízióit ahhoz, hogy újra elmeséljük az eredeti Csillagok háborúja filmet. A negyven novella mindegyike újra bemutatja a film valamelyik jelenetét úgy, ahogyan azt egy-egy mellékszereplő látta. A Bizonyos szemszögből kiváló és sikeres szerzők és a Star Wars irodalom elismert mesélőinek írásait tartalmazza: Gary Whitta áthidalja a rést a Zsivány Egyes és az Egy új remény között, Antilles kapitány szemszögéből. Beru néni megtalálja a hangját Meg Cabot bensőséges karaktertanulmányában. Nnedi Okorafor méltóságot és mélységet ad a legkülönösebb szereplőnek: a hulladékzúzóban élő szörnynek. Pablo Hidalgo borzongató bepillantást nyújt Tarkin nagymoff elméjébe. Wil Wheaton elevenbe vágó mesét szőtt a Yavinon hátrahagyott felkelőkről. És még harmincöt derűs, szívszaggató és megdöbbentő novella. Tapasztaljuk meg a Csillagok háborúja történetét egy sor egészen új szemszögből!"

Személyes véleményem és ajánlóm:

A Bizonyos szemszögből valószínűleg a legrendhagyóbb könyv, amit valaha olvastam. A kötet a Star Wars létrejöttének negyvenedik évfordulóján készült, így azt megünnepelendő, (negyvenhárom író tollából született) negyven különböző novellán keresztül meséli el az Egy új remény eseményeit.

A Bizonyos szemszögből ötlete fantasztikus, és a végeredménye is rendkívül szórakoztató, ugyanakkor a minősége, a stílusa, és a hangulata folyamatosan ingadozik – ami nyilván nem meglepő, egy negyven különböző szerző által létrehozott történettől. Némelyik novella fantasztikus, némelyik pedig unalmas, és érdektelen, ugyanakkor ez ugyanannyira előny, mint hátrány; mindannyian találhatunk benne valamit, ami tetszik nekünk, és, amit lelkesen olvasunk. Ez pedig könnyen el is feledteti velünk a középszerű, vagy a számunkra érdektelen történeteket, amiket előtte végig kellett unatkoznunk. Ami nekem komolyabb problémát jelentett, hogy bizonyos novellák ugyanazt az eseménysorozatot, (például a Tatuini kantinjelenetet) mutatják be, négyszer-ötször egymás után, így az utolsó történetek olvasása közben már semmi másra nem vágyik az ember, mint, hogy végre továbbléphessen. Az összhatás viszont – ingadozó minőség ide, vagy oda – rendkívüli. Egyértelműen sokkal izgalmasabban élhetjük benne újra a negyedik epizód jól ismert eseményeit, mint egy sima könyvadaptációban. A film mellékes karaktereinek szemszögei üdítőek, és újszerűek; remekül megkavarják a negyvenéves állóvizet.

A könyv tele van fantasztikus fejezetekkel (Mester és tanítvány, A halál pillanatában, Van egy másik, stb...), azonban, – mivel borzasztóan hosszú lenne mindet bemutatni – most csak a kedvenceim közötti kedvencemet, (avagy "legkedvencebbemet"), a Wil Wheaton által szerzett Lainát fogom egy kicsit bővebben felvázolni. [Spoilerek következnek – ennek máshogy nem lenne értelme]: A Laina egy Yavini lázadóról szól, aki elvesztette a feleségét, és – bármennyire is fáj neki – úgy dönt, hogy elküldi a kislányukat, Lainát, egy biztonságos, a háborútól távoli helyre. A novella lényegében arról szól, ahogy a katona holofelvételt készít magáról a jövőbeli gyerekének, arra az esetre, ha többé nem találkoznának. A szomorú monológjából megismerjük az életét, és őt magát is; egy egyszerű, szimpatikus férfit, akivel nehéz lenne nem együttérezni. A történet annyira "apró," és személyes, hogy sokkal könnyebb átélni a katona fájdalmát, mint egy nagyobb volumenű, elérhetetlen hőséét – ennélfogva az ember valóban együtt is érez a lázadóval. A búcsúzása olvasása közben érzett szomorúságot azonban mégis folyamatosan enyhíti a tudat, hogy a Yavin IV meg fog menekülni, és a katona újra egyesülhet majd a lányával. A férfi szomorúságában is rejlik némi öröm, hiszen tudja, hogy a lánya, aki mindennél fontosabb a számára, biztonságban lesz. Ám a novella végén kiderül, hogy Laina az Alderaanra tart. A felismerés egyszerűen letaglózza az embert. Mi tudjuk, amit a férfi még nem, hogy a lányáért hozott áldozatával valójában annak a halálos ítéletét írta alá. Nem látjuk sem a búcsúzása előtti fájdalmas eseményeket – amikor a birodalmiak meggyilkolják a feleségét –, sem az utána következőket – amikor megtudja, hogy a lánya meghalt az Alderaanon –, mi csupán azt látjuk, hogy egy rengeteget szenvedő apa, annyira szereti a lányát, hogy hajlandó feláldozni a saját boldogságát, az ő boldogságáért. És minden egyes ezt megelőző, és követő borzalom ellenére, a történet furcsa módon mégis nagyon szépnek, és örömtelinek hat. Nem számít, hogy milyen rosszak a körülmények, a szeretet mégis mindig megtalálja a maga útját, és ez egy olyan egyezményes gondolat, ami a Star Warstól teljesen függetlenül, önmagában is nagyon szép, és valódi. Ha az egész könyvet nem is akarja valaki elolvasni, ezt a történetet akkor is, feltétlenül a figyelmébe ajánlanám, még úgy is, hogy most már tudja, hogy milyen csavart tartogat a vége.

Összességében tehát mindenkinek lelkesen ajánlanám a Bizonyos szemszögből antológiát. Biztos, hogy nem fogtok minden egyes novellát élvezni, de amiket igen, azokat nagyon, és az összhatás is remek lesz. Aki pedig él-hal a háttér-információkért, és a rejtett utalásokért, (azaz olyan, mint én), az úgyis minden egyes történetben talál majd magának valami "csemegét".

A novellák (kánon szempontjából) fontosabb eseményeinek spoileres összefoglalója:

Mivel borzasztóan hosszú lenne mind a negyven novella történetét részletesen összefoglalni, az alábbiakban inkább csak egy-két bővebb mondatban fogom felvázolni az eseményeiket. A leírások után, (dőlt betűvel szedve), a néhány szavas véleményem is megtalálhatjátok róluk.

Gary Whitta: Raymus: A történet áthidalja az űrt a Zsivány Egyes, és az Egy új remény között, a Tantive IV kapitánya, Raymus Antilles szemszögéből. Érdekes történet, remek háttér-információkkal.

Christie Golden: A vödör: A történetben Leia elfogását láthatjuk, az őt lelövő rohamosztagos szemszögéből. Átlagos történet. Nem nevezném kihagyhatatlannak.

Ken Liu: Az adatmunka Sith-je: A történetben a Halálcsillag egyik adminisztrátora kisegíti a lövészt, aki hagyta megszökni R2, és 3PO mentőkabinját az űrállomás terveivel, hogy senki ne tudhassa meg, hogy ő hibázott. Kifejezetten szórakoztató történet, remek magyarázattal arra, hogy miért menekülhettek meg R2-ék.

Griffin McElroy: Történetek a homokban: A történet Jotról, a szokásosnál is alacsonyabb jawáról szól, akinek az a feladata, hogy kitörölje a klánja eladásra szánt droidjainak memóriáját. Amikor meglátja, hogy R2 milyen fontos üzenetet rejt magában, úgy dönt, hogy kivételt tesz az asztroszerrel. Érzelmes történet, kellemes, reményteli befejezéssel. Nagyon élveztem.

Sabaa Tahir: Reirin: A történet egy buckalakó lányról szól, aki úgy dönt, hogy elhagyja a klánját, sőt magát a Tatuint is. A célja elérése érdekben ki kell rabolnia egy jawa homokfutót, azonban amikor behatol a járműbe, magához szólítja egy láda mélyén pihenő kyber kristály. Úgy dönt, megtartja magának a kristályt, és inkább más úton hagyja el a Tatuint. Érdekes történet, de egy kicsit túlzásnak éreztem.

Bae Carson: A vörös: A történet egy ősöreg, rossz körülmények között tartott, vörös droidról szól, akit R2 meggyőz arról, hogy fontos küldetésen van, így az ő érdekében szabotálja a saját (régóta esedékes) megvásárlását. A droid később jó kezekbe kerül, amikor a rohamosztagosok kivégzik az őt fogva tartó jawákat. Szívszorító, remek történet. Egyértelműen sokkal jobb, mint a legendák béli változata, amelyben a droid Erőérzékeny volt.

John Jackson Miller: Rítusok: A történet egy bátor, fiatal buckalakóról szól, aki úgy dönt, hogy szembeszáll a népe egyik nagy ellenségével, egy Ben Kenobi nevű, remeteként élő sámánnal, miután az elijeszti őt a zsákmányától, egy farmerfiútól. Annak ellenére, hogy a történet nem olyan kimagasló, kifejezetten szórakoztató látni, hogy mit gondolnak a buckalakók Obi-Wanról.

Claudia Gray: Mester és tanítvány: A történet Obi-Wanról szól, aki a halott jawák homoksiklója mellett, Lukera várva elbeszélget az Erőszellemként megjelenő mesterével Qui-Gonnal. Az egyik kedvenc történetem. Remek volt Qui-Gon véleményét olvasni Obi-Wanról. Alig várom Claudia Gray, azonos című regényének megjelenését.

Meg Cabot: Beru Whitesun Lars: A történet a halott Beruról szól, aki mesél egy kicsit az életéről. Teljesen átlagos történet. Nagy erénye, hogy rövid, és tömör.

Renée Ahdieh: A balszerencsés rodiai: A történet Greedóról szól, aki megtalálja a régi ellenfelét, Hant, a Mos Eisleyi kantinban, és megpróbálja begyűjteni őt Jabbának. Őszintén szólva nem igazán emlékszem erre a történetre. Azt hiszem, ez sokat elárul róla.

Mur Lafferty: Soha, semmiért: A történet a Mos Eisleyi kantinban zenélő Bithek egyikének elbeszélése, a zenekarának kalandos útjáról. Kifejezetten szórakoztató, és érdekes történet. Nem tartalmaz sok háttér-információt, de van egy stílusa.

Cuck Wendig: Droidokat nem szolgálunk ki: A történet Wuher, a Mos Eisleyi kantin csaposának szemszögéből meséli el, a negyedik epizód ott játszódó eseményeit. Egész érdekes történet, de az ember itt már kezdi unni a kantinos jelenet újraélését.

Kelly Sue DeConnick és Matt Fraction: A Kloo-kürt útja a kantinban: A történet egy csapatnyi söpredékről szól, akik sorban átejtik egymást a Bithek értékes hangszeréért, egy Kloo-kürtért. Végül megoldódik a helyzet, és mind megbékélnek egymással. Valószínűleg sokkal jobban élveztem volna ezt a láncmeseszerű történetet, ha nem negyedszerre olvasok benne a kantinos eseményekről, és, ha jó-néhány oldallal hamarabb véget ér.

Paul Dini: Extra erő: A történet Boba Fett belső monológjáról írja le, miközben Jabbának asszisztál, Han elkapásához. Ugyan a történet tartalmazott egy-két szórakoztató háttér-információt, Boba nem volt túl hiteles benne.

Zoraida Córdova: Tartozol egy fuvarral: A történet egy női ikerpárról szól, akik fejvadászokként dolgozva igyekeznek elhagyni a Tatuint. Elég mellékes történet. Az olvasásakor már én is szívesen elhagytam volna a Tatuint.

Delilah S. Dawson: Hosszú ormány titkai: A történet "Hosszú ormányról" szól, akiről kiderül, hogy Mos Eisley egyik legjobb kéme, és, aki igyekszik visszatérni a szülőbolygójára, hogy ismét az élére állhasson a nagy múltú családjának. Érdekes történet, de személy szerint, engem nem igazán foglalkoztatott,.

Daniel José Older: Viharban született: A történet egy rohamosztagosról szól, aki Mos Eisleyban kutat R2-ék után, ám végül úgy dönt, hogy egy Dewback hátán nekivág a sivatagnak. Szórakoztató történet, érdekes stílusban.

Wil Wheaton: Laina: A történet egy Yavini lázadóról szól, aki elvesztette a feleségét, és, aki, – egy búcsúvideó kíséretében – elküldi a lányát egy biztonságos bolygóra, az Alderaanra, hogy semmiképpen se eshessen bántódása. Ez a történet a személyes kedvencem. Fentebb már bővebben is kifejtettem róla a véleményem.

Beth Revis: Teljesen működőképes: A történet Tagge tábornok szemszögéből meséli el a Halálcsillag konferenciatermében látható eseményeket. Érdekes fejezet, amelyben egy olyan, ritka birodalmi tisztről olvashatunk, aki nem bízik a Halálcsillagban.

Mallory Ortberg: Jelentés egy incidensről: A történetben Motti admirálisról szól, aki jelentést tesz a Halálcsillag konferenciatermének incidenséről, amelynek során Vader nagyúr az Erő segítségével fojtogatta őt. Nem egy kihagyhatatlan történet, de kifejezetten szórakoztató, érdekes gondolatmenetekkel.

Elizabeth Wein: Átalakulás: A történet egy rohamosztagos szemszögéből meséli el Leia kihallgatásának történetét. Az Alderaan elpusztulásának idejére a rohamosztagos úgy dönt, hogy lázadónak áll. Kissé túlzónak éreztem a történetet. Azt reálisnak tartom, hogy egy bolygó elpusztításának hatására rengeteg rohamosztagos döntsön úgy, hogy elhagyja a Birodalmat, ám azt nem, hogy ilyen gyorsan végbemenjen bennük ez a változás.

Madeleine Rux: Napfogyatkozás: A történet Breha és Bail Organa utolsó perceit mutatja be az Alderaanon. Kifejezetten jó történet, remek érdekességekkel. A Leia, az Alderaan hercegnője regény elolvasása nagyot lendíthet az élményen.

Pablo Hidalgo: A nagyság küszöbén: A történet a Scarif és az Alderaan elpusztítását mutatja be Krennic, és Tarkin szemszögéből. A történet remekül rávilágít arra, hogy, ha a két férfi, ahelyett, hogy igyekszik eltenni láb alól a másikat, összedolgozott volna, akkor a Halálcsillag szinte biztosan elpusztította volna a Lázadást, és nem pedig fordítva.

Jeffrey Brown: Messze túl félreeső: Ez mindössze egy humoros kép, a Dantuini birodalmi csapatkoról, ahogyan lázadók után kutatnak. Egyeseknek biztosan tetszik ez a humor, de személy szerint, én el se tudtam tőle mosolyodni.

Kieron Gillen: Az elsütőbillentyű: A történet Doctor Aphráról, az azonos című képregénysorozat főhősnőjéről szól, aki a Dantuinon belebotlik egy csapat birodalmiba, majd megszökik előlük, mielőtt kivégezhetnék. A novella egyike azoknak a remek történeteknek, amelyeknek nincs semmi köze a negyedik epizódhoz, és így rengeteg, felfrissítő újdonságot tartalmaznak.

Glen Weldon: MSE-6-ről, és az emberekről: A történet egy egérdroidról szól, akinek a homoszexuális gazdája véletlenül megismerkedik egy magas rangú tiszttel, akivel aztán gyakran tölti együtt a szabadidejét. Az egérdroid szemszögéből íródott történet kifejezetten érdekes. Egyesek szerint a magas rangú tiszt Tarkin volt, ám ez nekem meg se fordult a fejemben a történet olvasása közben, és nyilván nem véletlenül hagyta nyitva a kérdést (rendkívül bölcsen) a szerző sem; így mindenki eldöntheti maga, hogy mit szeretne hinni.

Ben Acker és Ben Blacker: Ütközés: A történet arról a rohamosztagosról szól, akit Obi-Wan a Tatuinon egy elmetrükkel megzavart. Az Erő hatása miatt a katona a Halálcsillagon ismét hagyja megszökni R2-t, és 3PO-t, sőt még a fejét is beveri egy kinyíló ajtóba. Kifejezetten örültem, hogy ez a legendás, fejbeverős baki is megkapta a saját fejezetét. Szórakoztató volt olvasni.

Adam Christopher: A szolgálat vége: A novella a Halálcsillag egyik irányítótermének vezetője szemszögéből meséli el az Ezeréves Sólyom megjelenésének, és a börtönblokkbéli incidensnek a történetét. Érdekes, szórakoztató fejezet.

Nnedi Okorafor: Újjászülő: A novella a Halálcsillag szemétledobójában élő, Erőérzékeny dianoga élettörténetét meséli el, akiről kiderült, hogy azért húzta le Luke-ot a víz alá, mert benne is érezte az Erőt, és azt akarta, hogy ő, odalent, a népe szokásai szerint újjászülethessen. Valószínűleg a könyv legmegosztóbb fejezete. A dianoga élettörténetét taglaló sorok kifejezetten érdekesek, és szívszorítóak, azonban az, hogy a teremtményt Erőérzékennyé tették, talán kicsit túlzás. Ugyanakkor ez egy olyan apróság, ami miatt senkinek nem kéne álmatlan éjszakái legyenek.

Cavan Scott: A halál pillanatában: A történetben Obi-Wan Kenobinak, a halálakor lepereg a szeme előtt az élete, (legalábbis annak néhány fontosabb eseménye). Fantasztikus történet, ami új, szívmelengető, és egyben szívszorító pillanatokat mutat be Obi-Wan Tatuini remeteségéből, és abból, ahogyan hajlandó feláldozni a saját életét, hogy megmenthesse Luke-ot, és a fiúban élő, rég elveszett barátját.

Gary D. Schmidt: Van egy másik: A történet, a megöregedett Yoda, száműzetésben töltött mindennapjait mutatja be, és azt, ahogyan rengeteg magányos év után végre ismét elbeszélgethet Obi-Wannal. Ismét csak egy fantasztikus történet, amelyben egy egyszerű öregember szomorú magányossága, a régi barátja megjelenésekor átváltozik reményteli boldogsággá.

Ian Doescher: Palpatine: A történet verses formában adja elő Palpatine gondolatait a Birodalomról, a Lázadásról, és a Halálcsillagról. Szerintem ez senkinek se hiányzott igazán.

Paul S. Kemp: Szikrák: A történet a Halálcsillag elpusztítását mutatja be, egy önfeláldozó pilóta szemszögéből. Teljesen átlagos történet.

Jason Fry: Szolgálati beosztás: A történet a Halálcsillag elpusztítását mutatja be, egy elkeseredett, a Yavinon hagyott pilóta szemszögéből, aki végül megbékél a helyzetével, amikor látja, hogy a helyette felküldött Wedge milyen profin repül. Érdekes történet. Nagy örömömre szolgált, hogy Fake Wedge is megkapta a saját novelláját.

Pierce Brown: A sivatag fia: A történet a Halálcsillag elpusztítását mutatja be Biggs Darklighter, Luke gyerekkori barátjának szemszögéből. Remek történet, ami betekintést nyúlt Luke, és Biggs barátságába.

Greg Rucka: Földhözragadt: A történet a Halálcsillag elpusztítását mutatja be, egy fő-karbantartó szemszögéből, aki az összes, a csata közben elvesztett pilótáját meggyászolja a Yavinon. Nem rossz novella, de itt már kezdtem beleunni a Halálcsillag elpusztításának történetébe.

Alexander Freed: Tartalékterv: A történet Mon Mothmáról szól, aki, a Lázadás összes fontosabb adatának kíséretében, elhagyja a Yavin IV-et, mielőtt a Halálcsillag a lőtávolságába érne, hogy, ha bekövetkezne a legrosszabb, akkor ő éltethesse tovább a felkelést, (bár ő nem hisz abban, hogy ez a tartalékterv működhetne). Kifejezetten érdekes történet Mon Mothmáról, aki végre megkapja a jól megérdemelt figyelmet.

Charles Soule: A trükk: A történet elmeséli, ahogy Lando először nézi meg, a lázadók, a Halálcsillag elpusztításáról készített felvételeit, és képtelen elhinni, hogy a hajójával repülő Han és Csuvi, csatlakozott a felkeléshez. Fantasztikus történet. Remekül elkapja Lando személyiségét, az elején látható szerencsejáték nagyon izgalmas, és (ami a legfontosabb), szerepel benne Lobot!

E. K. Johnston és Ashley Eckstein: Bármely nap alatt: A történet, a (szintén E. K. Johnston által szerzett) Ahsoka regényből megismert Miara Larte szemszögéből mutatja be a Lázadás díjátadó ünnepélyét. Az Ahsoka regény ismeretében különösen szórakoztató, de önmagában is érthető történet.

Tom Angleberger: Whillek: A történet humoros, szatirikus formában mutatja be George Lucas egyik régi tervét, miszerint a Csillagok háborújának eseményeit, a rejtélyes whill faj tagjai mesélték volna el, több ezer éves távlatból visszatekintve, illetve, hogy a rajongók, néha milyen lehetetlen módokon képesek kritizálni egy-egy művet. Zseniális történet. Nem hinném, hogy a szó szoros értelmében kánon, de rendkívül szórakoztató. Egyszerre kelti életre Lucas egy régi tervét, vonultat fel egy sor kikacsintást, és fogalmaz meg burkolt kritikát az elvetemültebb rajongókról. A tökéletes lezárása, egy kifejezetten rendhagyó könyvnek.

Ide kattintva megtekinthetitek a kánon-regények időrendbeli sorrendjét, illetve a, már feldolgozott könyveket.