Az alábbiakban a személyes véleményem és a fontosabb eseményekről készített rövid összefoglalóm olvasható a John Jackson Miller által szerzett Új hajnalról.
Azok kedvéért, akiknek időközben kedve támadna a könyv elolvasásához; a spoilermentes fülszöveggel és a személyes ajánlómmal fogjuk kezdeni, nehogy véletlenül lelőjem valakinek a csavarokat, és ezeket követi majd a történet fontosabb részeinek spoileres összefoglalója.
Fülszöveg:
“A háborúnak vége. A szeparatistákat levertük, és a Jedik államcsínyét meghiúsítottuk. Új korszak küszöbén állunk.”
- Palpatine császár
Amióta a Jedikre kimondták a halálos ítéletet, és menekülniük kellett a Coruscantról, Kanan Jarrus a Galaxist járja, és alkalmi munkákból tartja fenn magát. Szinte csak az életben maradásra koncentrál ahelyett, hogy az Erőt szolgálná. Ám akarata ellenére belekeveredik a kegyetlen birodalmiak és néhány mindenre elszánt forradalmár konfliktusába. Barátja szörnyű halála után a volt Jedinek választania kell: enged a félelmeinek, vagy felveszi a harcot a birodalmiakkal...
Jarrus azonban nincs egyedül. Hera Syndulla, a rejtélyes ügynök, valamint egy furcsa szövetségesekből álló kis csapat csatlakozik hozzá, hogy szembeszálljanak a Birodalommal. Miközben a Gorse bolygón teljes pusztulással fenyegető válsághelyzet bontakozik ki, össze kell fogniuk a császár egyik legfélelmetesebb küldötte ellen, hogy megmentsenek egy világot és annak lakóit...
Személyes véleményem és ajánlóm:
Akik követnek a Facebookon, vagy a Twitteren, azok tudhatják, hogy nem vagyok igazán elragadtatva az Új hajnaltól. A kiolvasása is két hetembe telt, mivel soha nem fűlött igazán a fogam a fellapozásához. A történet nem hozott lázba, a karakterekért nem aggódtam és nem tudtam velük azonosulni, a könyvről pedig úgy összességében az volt a véleményem, hogy elég rossz. Sokáig azzal nyugtattam magam, hogy ezt csak ezért érzem így, mert a célközönsége az általános iskolás gyerekek korosztálya, aztán rájöttem, hogy én, az általános iskolában – mint annyi kortársam – a Harry Pottert olvastam, és egy ilyen (a Harry Potternél objektíve rosszabb) történettel nem igazán lehetett volna kiszúrni a szemem.
Mindezek ellenére nem mondanám, hogy a könyvben nincs semmi pozitív. A mellékkarakterek (Skelly és Zaluna) kifejezetten érdekesek voltak, és mivel máshol eddig még nem találkoztunk velük, az ember akár még izgulhatott is értük. Kanannak rengeteg mindent megtudtunk a múltjáról, illetve az indítékairól ami elég jó kiegészítés a Lázadók sorozathoz, és tulajdonképpen Herát is egy félig-meddig új, fiatalabb oldaláról ismertük meg. Továbbá kiemelném még, a regény idejében még csak birodalmi kapitányként tevékenykedő, Rae Sloane karakterét, aki ebben a történetben lett létrehozva, ám más produkciókban is fel-felbukkant már, és egy kifejezetten érdekes nő. Véleményem szerint a könyv, talán legnagyobb pozitívuma az ő bemutatása volt. Mindenesetre a Lázadók kedvelőinek nyugodt lélekkel ajánlanám az Új hajnalt, mivel jó kiegészítése, illetve előzménye a sorozatnak, és stílusában is eléggé emlékeztet rá. Az ilyen olvasók itt egyébként akár le is állhatnak, mivel az alábbiak valószínűleg nem lesznek az ínyükre.
Szóval jöjjenek most a negatívumok; kezdjük rögtön a főgonosszal, Denetrius Vidian-nel, aki (dobpergés) egy kiborg. Mintha nem láttunk volna még elég félig-robot, gonosz karaktert a Star Warsban. Ráadásul Vidian a legtöbbször teljesen céltalanul, indíték nélkül gonoszkodik, csak azért, hogy lássuk, hogy ő aztán tényleg gonosz. Az ő személye az egyik legnagyobb Star Wars klisé megtestesítője. Kifejezetten hálás vagyok azért, hogy más tartalmakban nem szerepel.
A könyv, talán másik legnagyobb problémája az, a hangvételének az összefüggéstelensége. Itt-ott elég sötétre sikeredett, máshol viszont ugyan az a könnyed, gyerekes kalandozás érhető tetten benne, ami a Lázadókban is. Külön-külön természetesen egyikkel sincs gondom, de amikor az egyik oldalon még arról olvasok, ahogyan egy kád savba belelökött ember sikoltozik, a másikon pedig már arról, ahogy Kanant letartóztatná néhány birodalmi, ő meg elkezd flörtölni az egyikükkel, majd valami nagyon gyenge hazugságnak köszönhetően simán elengedik, az elég furán tud hatni.
És itt jön képbe a következő problémám; rengeteg irreális helyzet, karakter, párbeszéd, vagy akár gondolat van a regényben. Szituációk, amikre a valóságban senki nem reagálna úgy, ahogyan a szereplők. Ez határozottan tetten érhető volt a Lázadók korai évadjaiban is, és ismét csak; nem lenne probléma, ha nem próbálnák összemosni egy ifjúsági regénnyel, hanem mondjuk egy gyermekkönyvben írnák le. Ékes példája ennek az Új hajnalban Kanan, aki érzékelhetően a rezidens nagyszájú, menő pilóta (gyakorlatilag a könyv Han Solója) kellett volna legyen, azonban a legtöbb dologról amit tesz, vagy mond messze lerí az erőltetettség és az izzadságszag. De ez másokra is igaz; a legtöbb karakter általában olyan dolgokat tesz, vagy mond, amik a valóságban egy percig sem állnák meg a helyüket (nem, a Star Wars "valóságában" sem).
Csak, hogy egyetlen szituációt megemlítsek, a tengernyi közül: a történet elején megismerjük Skellyt, a félkarú robbantási szakértőt, aki igyekszik minden bányász munkatársát értesíteni arról, hogy a számításai szerint, egyetlen rossz mozdulattal, önmagukra is veszélyes, végzetes katasztrófát okozhatnának. Véleményem szerint ez egy kifejezetten nemes cselekedet, és érdemes lenne legalább meghallgatni a fickót, aki minden szabad percét, és szakértelmét ezekkel a számításokkal töltötte. Ehelyett mi történik? Kiderül, hogy Kanan szemszögéből Skelly csak egy idegesítő őrült, aki nem száll le senkiről, amíg az meg nem hallgatja, így fogja magát, és kiüti szerencsétlent. Persze az egész szituáció komikusnak van beállítva, és sejti is az ember, hogy ezzel itt most azt akarták neki eladni, hogy Kanan micsoda belevaló, öntörvényű, laza csávó. Ehelyett azonban csak azt az érzést keltik az olvasóban (bennem legalábbis mindenképpen,) hogy a hősünk épp most ütött le egy védtelen szerencsétlent, aki konkrétan rajta, és a társain akart segíteni. Az egész iróniája pedig az, hogy később kiderül; Skellynek végig igaza volt, és valóban katasztrófa fenyegeti a bányát.
Mindent összevetve, azoknak, akik általában egyetértenek a véleményemmel, semmiképp sem ajánlanám az Új hajnalt. A Lázadók szerelmesei persze valószínűleg el fogják olvasni, és végül is, ha a sorozatot bírták, akkor esélyes, hogy ezt is fogják, ugyanakkor mindenki másnak azt javasolnám, hogy, ha még nem tette, olvasson el inkább egy jobb Star Wars regényt, mert rengeteg sokkal izgalmasabb mű van még odakint. Ha nem tudjátok, hol kezdjétek, fussatok át még néhány Kánon felzárkóztatót, azok között már fel van dolgozva egy-két remek darab.
A történet fontosabb részleteinek spoileres összefoglalója:
Az Új hajnal története szerint Kanan a 66-os parancs óta, önmagát az Erőtől elvágva menekül világról-világra, és igyekszik figyelemfelkeltés nélkül, alkalmi munkákból megélni. Amikor megismerjük épp a Gorse nevű bolygó, és a körülötte forgó Cynda nevű bánya-hold között fuvarozik veszélyes robbanóanyagot. A Gorse-ra vetődik az ifjú, (valószínűleg volt-újságíró, illetve környezetvédelmi aktivista) Hera is, aki igyekszik olyan embereket találni, akiket valamilyen sérelem ért a Birodalom miatt, hogy a galaxis elé tárhassa a történeteiket. A lánynak azonban van egy nagyobb szabású terve is; létre akar hozni egy szervezett lázadást, vagy legalábbis egy kisebb csoportot.
A fiatal, iszákos, és gyakran verekedésekbe keveredő Kanannak rögtön megtetszik a talpraesett twi'lek lány, amint találkoznak. Igyekszik mindenhová követni Herát, azonban az már nem tetszik neki, hogy a lány milyen elszántan szeretne küzdeni a Birodalom ellen. Herának pedig pont az nem tetszik, hogy Kanant mennyire nem zavarja a Birodalom. Mindenesetre néhány közös kaland után, amelyekben hozzájuk csapódik a rokkant klónháborús veterán, és robbantási szakértő, Skelly, illetve a lehallgatással foglalkozó Sullusti nő, Zaluna is, rájönnek, hogy a bolygóra látogató, kegyetlen Vidian gróf, a Császár végrehajtója, szörnyű tervet eszelt ki; a rohamosan megnövekedett bányászati elvárások miatt, amelyekkel már sehogy se tud lépést tartani, egyszerűen darabjaira fogja robbantani a Cyndát. Ezzel az eljárással sokkal több nyersanyagot fog majd tudni kitermelni, mint bármilyen más módon, ugyanakkor valószínűleg elpusztítja majd a holdtól jelentősen függő, lakott Gorse bolygót is.
A kis csapat úgy dönt, hogy ezt sehogyan sem hagyhatják, és ennek (illetve egy közeli barátjának és pártfogójának, a birodalom miatti elvesztésének köszönhetően) még Kanan is igazat ad. Fellopóznak Vidian hajójára, és kiderítik, hogy mindennek a tetejébe, a kiborg meghamisította a tudományos jelentéseket, ugyanis a szétrobbantott hold valójában csak egy évig látná el nyersanyaggal a Birodalmat (persze ennyi idő alatt Vidian, a tervei szerint, már egy ellenlábasa nyakába sózná az egész problémát). Kananéknak sikerül bogarat ültetniük a Csillagromboló kapitányának, Rae Sloane-nak a fülébe, aki egy rövid nyomozás után, maga is ráébred Vidian csalására, és a kiborg ellen fordul. Szerencsére sikerül még időben leállítaniuk a robbantást, és Skelly önfeláldozásának köszönhetően Vidian-nel is végezni tudnak. Az egyik összecsapás során megvakult Zaluna egy csendes, kis félreeső bolygón talál otthont magának a hátralévő életére, Kanan pedig úgy dönt, hogy csatlakozik Herához (aki egyelőre még nem tudja biztosan a férfiról, hogy Jedi volt-e, de azért sejti, és kezdi is megkedvelni), azonban egyelőre nem, mint lázadó, hanem inkább csak mint, a Szellem nevű hajója legénységének tagja.
