Az alábbiakban a személyes véleményem és a fontosabb eseményekről készített rövid összefoglalóm olvasható a James Luceno által szerzett Tarkinról.
Azok kedvéért, akiknek időközben kedve támadna a könyv elolvasásához; a spoilermentes fülszöveggel és a személyes ajánlómmal fogjuk kezdeni, nehogy véletlenül lelőjem valakinek a csavarokat, és ezeket követi majd a történet fontosabb részeinek spoileres összefoglalója.
Fülszöveg:
„A hatalomról sokat tudok mesélni. Az ember megragadja pillanatot, és lesújt.”
Egy köztiszteletben álló család sarja. Elkötelezett katona és nagyra becsült törvényalkotó. A Köztársaság lojális katonája és a Jedik megbízható szövetségese. De ez már a múlt. A Köztársaság bukása után Wilhuff Tarkin gyorsan halad felfelé a ranglétrán, és semmitől sem riad vissza, hogy érvényre juttassa az akaratát, és hozzájáruljon a Birodalom teljes kiépítéséhez.
Inkább az erőtől való félelemre, semmint az erőre alapozva kormányozzon – tanácsolja a császárnak. Tarkin felügyeli a Birodalom páratlan pusztító erejű fegyverének építését. Biztos abban, hogy miután a Halálcsillag elkészül, a segítségével rövid idő alatt eltünteti a még létező szeparatistákat – vagy úgy, hogy megfélemlíti, vagy úgy, hogy megsemmisíti őket.
Ám addig folyamatosan fennáll a lázadás veszélye. A Birodalomnak gyors és kegyetlen választ kell adnia a felkelő csoportok egyre gyakoribb támadásaira. Az uralkodó a legelszántabb híveit veti be a szabadságharcosok felszámolására: Darth Vadert, a félelmetes végrehajtót, valamint Tarkint, aki taktikai érzékével, ravaszságával és hidegvérű hatékonyságával képes arra, hogy kikövezze az utat a császári teljhatalomhoz… és az utolsó szálig kiirtsa a Birodalom ellenségeit.
Személyes véleményem és ajánlóm:
James Lucenótól, a Katalizátor után úgy gondolom, ismét remek könyvet olvashattam. Lehet, hogy egy kicsit elfogult vagyok, lévén, hogy Tarkin az egyik kedvenc Birodalmim, de a regény még az előzetes várakozásaimat is felülmúlta. Rengeteg olyan háttérinformáció, és érdekesség derült ki belőle, amelyek borzasztóan izgalmasak, sőt némelyik még magyarázatot is ad a Skywalker-saga egy-egy nagyobb következetlenség-féleségére (például, hogy miért nem érezték meg a Jedik a Sithek Köztársaságba való beférkőzését).
Azonban természetesen el tudom képzelni, hogy valakit csupán néhány érdekesség nem igazán hoz lázba (el tudom képzelni, de azért remélem, hogy ilyen nincs köztünk). Nos, örömmel jelenthetem, hogy számukra is rengeteg izgalmat tartogat a regény: a fő történetszál gyakorlatilag egy hajós-üldözés. Néhány lázadó ellopja Tarkin csúcsminőségű hajóját, és megpróbálnak annyi kárt okozni vele a Birodalomnak, amennyit csak tudnak. Vader és Tarkin pedig összedugják amijük van (igen, ilyenkor hallom magam), hogy elkapják a tolvajokat, így egyaránt kapunk akciódús űrcsatákat, és logikázós üldögéléseket is. A két karakter teljes mértékben hű a filmben látható önmagához, és remekül működik köztük a dinamika is. És, hát valljuk be; kinek ne tetszene, ahogy Vader és Tarkin együttes erővel, egymást kölcsönösen tisztelve lenyom néhány Lázadó söpredéket.
A történet meg van fűszerezve jó néhány visszaemlékezéssel is Tarkin gyermekkorára (alant bővebben olvashattok róla), amik, annak ellenére, hogy én általában nem szeretem az ilyesmit, határozottan üdítően hatottak. Ezekből gyakorlatilag Tarkin teljes élettörténetét megismerhetjük, és én is csak az olvasásuk közben döbbentem rá, hogy az egész hajós-üldözés nem is olyan fontos, mert amit a könyv valójában kínál az egy teljes Tarkin élet-, és jellemrajz. Ez talán elsőre egyáltalán nem hangzik izgalmasnak, de higgyetek nekem: Tarkinnak elég durva kalózkirálynős, vadállatos, erdőkben bolyongós kalandregény-szerű fiatalkora volt. A könyv végére több idősíkban futó rejtélyeink maradnak (a Carrion Tüskéje, illetve a hajótolvajok személyazonossága), és egyiket szórakoztatóbb megismerni, illetve megérteni, mint a másikat.
De azért, hogy ne csak jót mondjak; a regény gyakorlatilag egy egy fejezetes ruhapróbával indít, ami enyhén szólva vészjóslónak tűnt, és valóban, a későbbiekben is fel-felbukkan egy-egy unalmasabb tanácskozás, vagy nehezebben követhető taktikai megbeszélés. Továbbá a hajót elkötő lázadók számomra szinte teljesen érdektelenek voltak. Nem is ért nagy meglepetésként a sorsuk. Viszont ezeken kívül nem igazán találtam semmi hibát a Tarkinban, és még ezek is szörnyen jelentéktelen apróságok. Rendkívül élvezetes volt olvasni, és bátran ajánlom bárkinek, aki úgy gondolja, hogy nagyjából megegyezik az ízlése az enyémmel.
A történet fontosabb részleteinek spoileres összefoglalója:
A történet legelején ott találjuk Tarkint, ahol a Katalizátor regényben hagytuk; a félreeső, peremvidéki Sentinel bázison, ahonnan titokban a Halálcsillag építését felügyeli. Azonban a bázist támadás éri: egy titokzatos hajó, régi szeparatista droidokat küld harcba ellene. Az offenzívát könnyen visszaverik, mint bármelyik másikat, azonban egy különös dolog felett mégse tudnak napirendre térni: a rejtélyes támadók valahogyan beférkőztek a HoloHálózatba, és egy csali-adást küldtek a bázisnak a támadásuk előtt, aminek a hamis mivoltát csak Tarkin tapasztaltságának köszönhetően sikerült felfedezniük.
A Moffot akarata ellenére visszarendelik a Coruscantra, ahol a Birodalmi titkosszolgálatokkal megvitatják az ügyet. Kiderül, hogy egy ügynökük, egy félreeső bolygón olyan klónháborús felszereléseket talált, amikkel végre lehetne hajtani egy efféle akciót. Az Uralkodó megbízza a két legjobb emberét, Vadert, és Tarkint, hogy közösen vizsgálják ki az ügyet. Nem árulja el nekik, de titkon abban reménykedik, hogy az akció alatt a két férfi összeszokik, és megtanulnak együtt, egymást tisztelve dolgozni.
A páros el is utazik Tarkin csúcsminőségű, álcázóberendezésekkel ellátott hajóján, a Carrion Spyke-on, a bolygóra. Mialatt lefojtatják a nyomozásukat valakik ismét betörnek a HoloHálózatba, és egy újabb hamis adás segítségével sikeresen elkötik a Moff hajóját. Persze Vader és Tarkin azonnal a nyomukba is erednek egy lefoglalt cirkálón. Ezt követően egy hosszú üldözés veszi kezdetét, amelyben rendszerről-rendszerre ugrálva követik a hajót, ám mivel az álcázza magát és sokkal gyorsabb is az átlagnál, "hőseink" mindig egy lépéssel a tolvajok mögött járnak, mialatt azok sorra lövik szét az útjukba eső Birodalmi támaszpontokat.
A Moffnak egyébként megvan a véleménye azzal kapcsolatban, hogy kicsoda Vader, hiszen egész jól megismerte Anakin Skywalkert a klónháborúk alatt, továbbá azt is sejti, hogy a Császár egy Sith Nagyúr, ám ez nem zavarja, és természetesen nem is teszi szóvá. A közös küldetés alatt Vaderrel eleinte nem nagyon tudják eldönteni, hogy melyikük, melyikük felettese, ám szép lassan megtanulják tisztelni a másikat, illetve hallgatni annak javaslataira is.
A hosszas, hasztalan üldözés után hamarosan már az egész flotta a tolvajok nyomában jár, ám azoknak valahogy mindig sikerül kicsúszniuk a kezeik közül. Egy pont után Tarkin alapos nyomozásba kezd, és a szálakat sikeresen összekötve rájön, hogy a támadók nagy része régen a Köztársaságnak dolgozott, ám a klónháborúk utáni (Tarkin vezette) megtorlások, illetve példa statuálások közepette ők is majdnem az életüket vesztették, és ezért elvesztették a hitüket a Birodalomban. Egy magas rangú tisztről is lerántja a leplet, aki belsős emberként irányította a maroknyi lázadót, azonban azt tervezte, hogy egy idő után majd elárulja és elkapja őket. Azt remélte, hogy a látszólagos sikerei lévén ő maga jó színben fog feltűnni az Uralkodó előtt, esetleg még a ranglétrán is feljebb fog jutni.
Vader elkapja és kivégzi az áruló tisztet, azonban a lázadókat ekkor még mindig nem találják. Szerencsére azonban Tarkin arra is rájön, hogy azok mit tervezhetnek, így lesből sikerül rajtukütnie, miközben egy, a titokzatos birodalmi szuperfegyver felé tartó szállítmányt próbálnak meg elpusztítani. A történet végén Császár rendkívül elégedett, hiszen elkapták a lázadókat, lelepleztek egy árulót, és ami a legfontosabb; a két legtehetségesebb, legnagyobb becsben tartott híve sikeresen megkedvelte egymást. Palpatine kinevezi Tarkint a Birodalom legelső Nagymoffjának, így immár nem csak a saját tartományáért, de a teljes külső gyűrűért is ő a felelős, és zavartalanul folytathatja a Halálcsillag építését.
Az üldözés közben egyébként rengeteget megtudunk Tarkin múltjáról is, illetve a szülőbolygójáról, az Eriaduról. Kiderül, hogy a férfi egy helyi befolyásos család sarja, és már fiatal korában nagyon tehetségesnek bizonyult egy csomó mindenben. Ennek az egyik fő oka az, hogy éveken keresztül minden nyáron kiküldték a nagybátyjával, illetve néhány másik kísérővel, a család birtokában lévő Carrion-fennsíkra (ezt a szokást egyébként az összes Tarkin követte), ahol, néha életveszélyes körülmények között ugyan, de rengeteg tapasztalatot szerzett, és próbát állt ki. Az is kiderül, hogy Palpatine, már nagyon korán felfigyelt Tarkinra, és mindig is egyengette az útját, illetve pártfogolta, ahogyan azt Anakinnal is tette. Részben neki köszönhetően lett Tarkin valamivel a klónháború előtt, az Eriadu kormányzója. Hivatali ideje alatt alaposan felvirágoztatta a bolygót, és ez így is maradt egészen a regény "jelenidejéig", sőt még tovább is.
